Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

29 ünnepséget rendeztek, dr. Kiss Aurél pedig a következő szavakkal helyezte el a diszgyülés által küldött koszorút: Edes Fiaim ! Mikor édesanyátok titeket reggel felkölt, ugy-e, szépen megmosdat, megfésül, tiszta ruhába öltöztet, s mielőtt anyai csókjával útra bocsátana, lelketekre köti, hogy jól viseljétek magatokat, imádkozzatok munkátok előtt, figyeljetek az iskolában, becsülettel végezzétek dolgotokat, ne verekedjetek, senkit ne bántsatok, segítsetek a reászorultakon, ahogyan erőtöktől telik s dolgotok végeztével épségben térjetek haza. S mikor estére kelve jó anyátok levetkőztet és megmosdat, hogy tisztán kerüljetek ágyatokba, ugy-e megkérdezi, hogy tudtatok-e felelni, megtanultátok-e leckéteket, megirtátok-e dolgozatotokat, elmondottátok-e imádságtokat, jól viseltétek-e magatokat, nem rosszalkodtatok-e, nem verekedtetek-e, nem bántottátok-e az állatokat, nem okoztatok-e kárt magatoknak vagy másoknak, ügyeltetek-e tisztaságtokra, egészségtekre, segítettetek-e másokon, ha módotokban állott. S ha hibát követtetek el, megfedd, néha meg is büntet, ha jól végeztétek a napot, megdicsér, s jutalmazó anyai csókjával búcsúzik tőletek. A jó Isten is így tesz velünk. Mikor a jó Isten az örök élet hazájából egy-egy lelket földi vándorútra küld, ruha gyanánt földi testet ad reá s tisztán bocsátja el. S mikor a napnak : földi életünknek befejeztével a lélek levetve ruháját: a földi testet, haza: az örök élet hónába száll, a jó*Isten megkérdi, megszámoltatja a hazatérő lelket: hogyan töltötted a napot? Tisztán jöttél-e vissza hozzám? Hü maradtál-e hitedhez? Becsületes polgára voltál-e annak a hazának, amelybe elküldtelek? Elvégezted-e a munkát, mely reád várt ? Nem bántottad-e társaidat? Jól használtad-e a kincset: az egészséget, az észt, a szivjóságot, a mit veled adtam az útra? Segítettél-e ott, hol segíteni módodban állott? S az Urához megtért, a földi salaktól megtisztult lélek beszámol a jó Istennek ép úgy, mint ti az anyátoknak, s veszi jutalmát, vagy bünhődését. A győri főgimnáziumnak az utolsó 300 év alatt elhunyt tanárai és növendékei talán épen most gyülekeznek és az Ur kérdésére azt felelik: „Atyám, földi utamon ugyan botladoztam, hiszen ember voltam; de hitemet megtartottam, harcomat megharcoltam s ennek eredményét a mi sirunknál összegyűlt tanítványok lelkében látod." Mi pedig ime : megmutatjuk lelkünket, amelyben ég a hit : az ő hitük; a magyar fajnak, magyar földnek, a magyar szent korona összességének törhetetlen szeretete, mit nehéz időkben is a szivük lángjával