Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1925

4 Később távlatból látja őt esztergomi gimnáziumunk élén, amelyet szerető gonddal vezet a fejlődés emelkedő útján. Főapát Urunk Ömga 1924-ben győri intézetünk élére állította, meg is kezdte energikus aka­rattal szervező munkáját, de a törékeny test nem birta az erős akarat diktálta merész iramot, megroppant, miként a rugó eltörik a túlhajtott erő alatt. Azon napok, midőn egész lelki világa egyre jobban közeledett a tudatalattiság szomorú fokához, a legtanulságosabbak a tanítvány előtt. Soha egy panaszos szó nem hagyta el ajkát, erősen fegyelmezett lelke csak szeretetet árasztott maga körül, legkínzóbb fáidalmai között szelid mosollyal nézett mindenki szemébe és soha egy pillanatra sem zavarta mások lelki harmóniáját. Férfikorának legszebb magaslatáról lépett alá a Kerepesi-temető csendes cellájába. Ha a tanítvány mint meglett férfi visszatekint mesterének pályájára és boncolni próbálja lelkiségét, fejlődésének grafikonját nem a hepe­hupás sinus-görbében, nem is a parabola négyzetes elhajlásában látja, hanem az egyenesben, mely állandó irányhatározóval emelkedik. Valami sajátszerű ösztönszerüség vonzotta őt állandóan a magasságok felé és midőn eléri a krisztusi eszmevilág transcendens horizontját, megnyugod­tan, ittasultan adja át magát a magasságok fenséges tanának. Órákat tölt önfeledten az oltár előtt, nincs problémája, csak egy vonzza: Xtus szeretete, melyben megittasulva szellemül át. Ez az egyetlen vektor, mely pályájának irányt szab és amelyben megpihenve, megnyugodva távozott várt otthonába. Elmondhatjuk róla az írás szavait: ardor domus tuae comedit me. Legyen emléke áldott! Dr Komonczy Gáspá r Dr. Réthei PRIKKEL MARIÁN 1871-1925. Kevéssel intézetünk igazgatójának halála után a kérlelhetetlen halál újabb áldozatot követelt sorainkból: november 21-én szállt korai sírjába a tanári kar egyik tekintélyes és érdemes tagja, dr. Réthei Prikkel Marián. Öt is váratlanul és leggyümölcsözőbb férfikorában lepte meg a halál, midőn még izzott a munkakedvtől s erőtől és mi tőle még oly sokat várhattunk volna. Sírjánál egyaránt gyászol a magyar Szentbenedekrend, melynek egyik disze, a magyar tanügy és tudomány, melyeknek országos nevü képviselője volt. Minden tekintetben eredeti, sajátos és erős egyéniség volt az elhunyt, ki a maga utján járt, kinek megvoltak a maga szilárd elvej, melyekhez mindhalálig ragaszkodott. Jellemének egyik alapvonása az Ö kemény, öntudatos, szinte nyakas magyarsága, mely lobogó lánggal égett, hevült fajáért és mindenért, amiben a specifikus magyar népjellem megnyilvánul ; nyelvünkért, irodalmunkért és művészetünkért. Ez az ő vérbeli magyarságában gyökerező érzéke, logikája vezette őt ösztönsze­rűleg nyelvészeti és néprajzi kutatásaiban, éles elmével vizsgálván a magyar géniusz sajátosságait mindenfajta megnyilvánulásaiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom