Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1922

f LENDVAI HUGÓ NÁNDOR. 1863-1922. Elment 32 évi fáradhatatlan tanári munkálkodás után nyugalomba s pár hónap múlva az örök nyugalomba. A 32 év közül 28 évet intézetünkben töltött el s vissza-visszatérő tanítványaink szinte hiányosnak tartják a tanári kart, melynek egy emberöltőn keresztül tagja volt. Tardoson (Komárom-m) született 1863. dec. 21-én. A német ajkú kis fiu alig tudott magyarul, mikor Tatára került, de ott megtanult s nyelvében és érzésében fanatikus magyar lett. 1885. aug. 2-án a Szent Benedek-rendbe lépett s folytatta tanulmányait, 1890. júl. 6-án áldozópappá szentelték s Pápára került tanárnak, itt négy évet töltött, majd Győrré helyezték át s úgyszólván élete végéig itt maradt. Kínzó betegsége egyre súlyosabbá vált, s azért 1922. jún. 29-én a pannonhalmi Főapát úr nyugalomba helyezte Celldömölkre. Néhányszor még vissza-visszatért kedves Győrébe, de mindinkább észrevehető volt a hajdan erős, edzett test összeroppanása s 1922. nov. 21-én csendesen elaludt, miután az Isten előtt való megjelenésre teljesen elkészült. Mintaképe volt a lekiismeretes, munkás magyar bencés-tanárnak. Tantárgyai nem tartoztak a tanulók kedvenc tárgyai közé, de ő lelkiismeretes munkával, kellő szigorúsággal bevezette tanítványait a mathézis és fizika rejtelmeibe. Nem nézett senkire és semmire, csak a tudást tekintette s tanítványai évtizedek multával is úgy nyilatkoztak róla, hogy nagyon szigorú, de igazságos tanár volt. Szerette a társas életet, nem vonta ki magát semminemű jótékony egyesületből, lelkesedett mindenért, ami magyar és keresztény volt. De lelkiismeretes munkásságának középpontja az iskola volt. A legnagyobb pontosság és pedánsság jellemezte iskolai munkásságát. Amit rábíztak, azt mindig a legnagyobb odaadással iparkodott teljesíteni. Sok helyen használja a tanulóifjúság geometriai tankönyveit. Mint embert is az igazságszeretet jellemezte. Szerette társait, de véleményét sohasem titkolta el s bátran szemébe mondta mindenkinek, ami kifogásolni valót talált. E kemény, gerinces természetét megtartotta a kommunistákkal szemben is. Az erős akarat megmaradt benne mindvégig, hisz utolsó évében már csak nagy pihenőkkel tudott fölmenni az osztályokba, ahol tanított, de azért megtartotta óráit, testi szervezete azonban lassan fölmondta a szolgálatot s mint a hű katona, utolsó lehelletéig kitartott a csatamezőn s csak pár napot hagyott számára a halál pihenőül, azután elragadta. Borongós, lombhullató őszi napon kisértük utolsó útjára. Aki ezreknek adott lelkéből és tudásából, akinek tanítványai az országban élnek szerteszét, a celldömölki templom harangszavától, rendtársaitól s néhány érdeklődőtől kisérve csendben, szerzetes-tanár egyszerűségével vonult a dömölki temető csendes fülkéjébe pihenni. Kedves Testvérünk! rendtársaid szeretete, tanítványaid hálája őrzi emlékedet, magyarság kulturkatonája, nyugodjál békében, a boldog föltámadásig Isten veled !