Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1921

el nem zárhatták. A magyar reménységek oda zarándokolnak, onnan táplálkoznak és szeretettel fonják körül a nyomorúságban szenvedő, de Isten akaratában megnyugvó király alakját s várják, várják vissza. De ott leselkedett már a pusztító vész, a számkivetés helyének veszedelmes éghajlata. A sok szenvedéstől megtört szervezet nem tud ellenállni, a magyar szeretet a gyűlölet szülte vészt föltartóztatni nem tudja. Napokon keresztül ott virrasztott a lelkünk a küzdelmet vívó magyar király betegágyánál aggódva és reménykedve. Isten kifürkészhetetlen bölcsesége már határozott. Megrendülve hallottuk a hirt, hogy IV. Károly, a magyarok fölesküdött koronás királya nincs többé. A kétségbeeséssel viaskodva panasz, átok tört ki a a nemzet ajkáról, míg a martir király szeliden mosolygó arccal feküdt a messzi számkivetés helyének ravatalán. Mintha még most is hallatszanék a szent ember szava: „Atyám, legyen meg a te akaratod. Szenvedésemet, halálomat fölajánlom népemért engesztelésül." Akinek minden gondolata népének boldogsága volt, utolsó pillanatát is neki áldozta. A megrázó gyász tömjénes fojtó levegőjű templomában megdöbbenve találkoztak a királyt ünneplő és számkivető magyarok. Vájjon a gyász enyhület, bánat könnyeit csalta-e ki a magyarok zokogó szivéből, vagy elkeseredés és megkönnyebbülés sóhaja vegyült-e össze a magyar ég alatt? Csak az Isten tudja, aki a sziveket vizsgálja. De mintha a feszültség tovább tartana, mintha a szivek békében nem egyesültek volna egy célra: a magyarság mentésére. Koronás királyunk befejezte küzdelmét, szenvedése nincs többé, de itt maradtunk mi árván, fájdalmunkban sokszor a kétségbeeséssel küzdve. Ki országoknak ura volt, nem talált tenyérnyi pihenő helyet országaiban, emberi gyűlölet idegenben ásta meg sírját. De az Isten igazságosabb mint az emberek. Feje lehanyatlott, földi koronája lehullott, de szent életéért megnyerte az örök koronát. A nemes sziv megszűnt dobogni, de a lélek él s bánatunkban vigasztalásunk, hogy e szép lélek az Isten előtt könyörög szegény Magyarországért, szenvedő magyarokért. Mi, szivünkbe zárjuk a szentéletü vértanú király emlékét, s minden szenvedésünk közt rendületlenül bízunk benne, hogy amiért királyunk küzdött : az integer Magyarország megvalósul s amikor _majd ünneplünk mi szegény magyarok, dicsőült királyunk szép, nemes lelke velünk ünnepel. IV. Károly meghaltál, de neved beirtad minden igaz magyar szivébe s élni fog időtlen időkig!