Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1918-19

3 diadalkiáltással járták be az utcákat s a nemzeti tanács fejvesztett rendelkezéseit láttuk, a jobbérzelmüek lelkében sötét sejtelem támadt, hogy a radikális irányban megindult rohanás meg nem állítható. Az első forradalom ifjúságunkat, a spanyol szünet miatt, a szülői otthonban érte s így nagyobb hatást nem is gyakorolt lelkükre. Ámde visszatérésük után a gyorsan változó politikai események izgalmainak hatása alatt nyugodt munkáról szó sem lehetett. Ehhez járult még az a körülmény is, hogy a szénhiány miatt az intézetet dec. 20-tól február 2-ig ismét be kellett zárni. Mikor az előadást újra megkezdhettük, szegény hazánk a teljes bomlás és fejetlenség képét mutatta. A forradalom kétes elemei nem elégedtek meg az eddigi felfordulással, hanem tönkre akartak tenni mindent, ami eddig szent és értékes volt az országban. Március 21-én kikiáltották a tanácsköztársaságot. Pogány Imréné teljhatalmú tanügyi megbízott, megelőzve az országos rendeletet is, parancsot adott ki, hogy az iskolából a kereszteket s minden vallásos vonatkozású jelvényt és képet el kell távolítani. Sirva szedtük le a kereszteket, de abban a biztos reményben, hogy még diadallal fogjuk visszahelyezni. Természetesen megtiltották az iskolában a vallásoktatást is. Nem volt szabad imádkozni, nem volt szabad Isten nevével köszönni. Mindezekhez járult még, hogy a kulturáért lelkesedő proletárdiktatúra a háborúban soha le nem foglalt intézetünkbe a vörösőrőket költöztette be. Nem törődtek azzal, hogy két intézet 1000 tanulója hajléktalan lesz. Az igazgató és a tanári kar mindent megtett, hogy az évet befejezhesse. A székházban nyitott két tantermet s az intézetben megtartotta a kísérleti termet s így délelőtt, délután tanítva keresztül tudta vinni, kogy a két felső osztály mindennap, a többi osztály pedig minden másnap előadást hallgathatott s így intézetünkben a rendes anyagot, ha összevonva is, mégis elvégezhettük. Ugyancsak a székházban folytak a hittani előadások is. A tanári kar mindent elkövetett, hogy e nehéz időkben az intézet régi jó szellemét megőrizze. Ez az intézet falain belül sikerült is. Igaz ugyan, hogy növendékeinknek az ifjú munkások szakszervezetébe való beterelését megakadályozni nem tudtuk s a közszellem is lazítólag hatott a fegyelemre, egészbe véve azonban ifjuságunk viselkedése a kommunizmus alatt nagyobb panaszra okot nem adott. A proletárdiktatúra alatt tanúsított kihivó viselkedése miatt csak egyetlenegy tanulót nem vettünk vissza az intézetbe. Az iskolaévet népbiztosi rendeletre jun. 12-én fejeztük be. A népbiztosság az osztályozást eltörölte s „megfelelt" és „nem felelt meg" kifejezéssel kellett az évvégei bizonyítványban a végeredményt megjelölni. A kommunizmus bukása után a közokt. miniszternek 10531/1919. V. sz. rendelete alapján, mely a proletár-bizonyítványt megsemmisíette, aug. 28-án szabályszerű bizonyítványt állítottunk ki. Ugyancsak a közokt. miniszternek 10332/1919. V. sz. rendelete a VIII. oszt. végbizonyítványt is érvénytelennek nyilvánította s rendes érettségi vizsgálatot kivánt. Ezt a vizsgálatot