Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

9 A 18. században más országok bölcselői nagy tanulmányokat irtak és kerestékkutatták: mi is az az állam s ki, vagy mi van felruházva az államhatalom , gyakorlásának jogával? Nálunk ilyen tanulmányozásra nem volt szükség. A magyar fajnak államalkotó ősereje már 700 esztendeje olyan államszervezetet alkotott, mely az egyeduralmi alkotmányos kormányformának lehetőleg tökéletes alakja. Ez az államszervezet — most már tudjuk — a sz. korona alkotmánytana. Az a sz. korona maga a megtestesült állameszme, vagy a titokzatos módon megtestesült államhatalom. Hideg drágakőnek látszik, de alkotmányunk szerint élő személy, akinek — hogy ugy mondjam — két dobogó szíve, két élő és éltető lelke van, király és nemzet s annyi testrésze, ahány polgára a nemzetnek. Ö maga minden, ő maga a hatalom, ő a király és nemzet együtt, ő maga az ország s azért ma is a mi országunk és társországainak neve nem : Magyar birodalom, nem is egyszerűen : Magyarország, hanem : A magyar szent korona országai. Épen ezért a sz. korona kifelé a magyar állami függetlenség szimbóluma, befelé az alkotmánynak legerősebb záloga, mint mondani szokták, palladiuma. Ezért kellett minden magyar szívnek megdobognia örömében, mikor felséges királyunk a koronázásra jövet így szólt Budapest közönségéhez : Szívem sugallatát is követve jöttem a királynéval együtt szeretett hű magyar nemzetem körébe, hogy néhány nap múlva már mint koronás királyuk átvegyem a sz. korondban rejlő teljes fejedelmi hatalmat. Mily kilátás ez, k. i., a jövőre ! Mily tiszta, világos ismerete és kifejezése ez a magyar közjognak ! Úgy beszélt a király, oly szabatosan, olyan magyar felfogással, mintahogy beszélnek magyar közjogászok; ahogy az élő jogot irásos törvénybe foglalta ezelőtt 400 évvel Werbőczy; ahogy Hunyadi Mátyás király szólott Pozsony városához immár csaknem félezer éve. Ilyen felfogás mellett természetesnek látszik, hogy a trón örököse sietett magát megkoronáztatni. Bár a törvény hat hónapnyi időt enged a koronázásra, ő úgyszólván egy hónap leteltével eljött már közénk, hogy átvegye azt a fejedelmi hatalmat, melyet egyedül csak a sz. korona ruház rá a magyarok királyára. II. Nem részletezem a koronázás magasztos szertartásait, csak kiragadom belőle azt a három lényeges pontot, amely a nagy napot alkotmányszempontból a nemzet legnagyobb ünnepévé avatja. Ki koronázza a királyt? A nemzet koronázza az országgyűlésen a katholikus egyház közreműködése mellett. A koronázás napján reggel félhét órakor ült össze együttes ülésre az országgyűlés két háza s az elnök jelentette, hogy Őfelsége, Károly trónutód — rex hereditarius — megkoronáztatni óhajtja magát. Erre az országgyűlés átvonult Budára s Boldogasszony templomában ünnepélyesen felavatta IV. Károlyt a magyar sz. korona országainak apostoli királyává. Ősi jogánál fogva az esztergomi érsek, Csernoch János, mint a kath. egyház képviselője tette a király fejére a sz. koronát és segédkezett neki ebben az ország nádora, illetve, akit erre az alkalomra