Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1916

voltak országodban, lankadatlan kitartással azon munkálkodtál, hogy országod béke, boldogság s haladás hazája legyen. E kötelességérzetet nem tudta megtörni benned a kor s a betegség sem. Mint az őrhelyre állított katona rendületlenül kitartottál az utolsó napig, az Isten sok szenvedésedért nagy kegyelemmel áldott meg, az utolsó délutánig nem érezted, hogy fáradt volnál, csak amikor álom alakjában már körülötted leskelődött a halál. Élet katonája, nemzetek királya a munka csatamezején döntött ki a halál. Példád figyelmeztetve inti magyar népedet, hogy minden tagjának, ahová a Gondviselés állítja, ily törhetetlenűl kell megállnia helyét, teljesítenie kötelességét. Tudom, szerető szíved még egyre várt, hogy vészben megbolygatott népeid visszavezethesd a béke ölébe s egy szebb jövendő küszöbén nyugodtan hajthasd álomra fejedet, mint Mózes az igéretföldje mesgyéjén. A hosszú életben kifáradt szív azonban korábban megtalálta békéjét s csak az égből szemlélheti majd dicsőült lelked népeid diadalát, Isten szine előtt esdve könyörgöd ki a béke boldogságát. Bezárul mögötted a sírbolt ajtaja, de majd ha a béke hangja zeng s babérkoszorúzottan jönnek haza vitézeink, akkor hű magyarjaid kopogtatunk majd a sírbolt ajtaján, megtépjük a babérokat s telehintjük vele nyugvó porodat. Szaggassátok meg ruháitokat, öltsetek gyászt Hunnia magyarjai, mert meghalt a király, koronás feje lehanyatlott, gondokkal telt szíve utóisót dobbant s a király az Úrban elaludott. Még egyszer körülveszünk búcsúzó lelkünkkel, hű magyarjaid, még egyszer megszólal bennünk a szeretet: jó öreg királyunk, a viszonlátásig, Isten veled ! Dr. Boros Alán.