Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1914

6o eléje terjesztett igazgatói zárszámadást (10., 17., 20., 49. és 24. §§). Megbeszélte a vizsgálatokon szerzett tapasztalatokat s az ez alapon fölmerült kívánalmait a minisztérium elé terjesztette (46. §). Fegyelmi hatóságként ítélkezett azon esetekben, ha a tanulók az akadémiai rendet botrányt okozó módon megháborították, a tanárok vagy tanulótársaik irányában illetlen viseletet tanúsítottak, avagy a fegyelem felforgatására vivő cselekedetet követtek el (50. és 54. §§). A tanároknak ezen testületileg gyakorolt kötelességeiken kivül egyéni kötelességeik is voltak. A rendes és rendkívüli tanárok kötelesek voltak hetenkint legalább 10 órán át tanítani olyformán, hogy mind a két félévet egybevéve a heti 10 órai átlag kikerüljön ; ha pedig a szaktárgyukra vagy szaktárgyaikra kiszabott idő nem ütötte meg a heti 10 órai átlagot, akkor a hiányzó órákot speciál kollégiumokkal kellett kitölteniük (16. §). Minden rendes és rendkívüli tanárnak kötelessége volt időszakonkint heti egy órában valamely speciális tárgyról ingyenes kollégiumot tartani (21. §). Minden egyes tanár tartozott hallgatóinak leckelátogatási szorgalmáról és tanulmányi előmeneteléről időnkinti kollokviumok által kellő meggyőződést szerezni, a szorgalmi és előmeneteli jegyeket az aláíráskor a leckekönyvbe bejegyezni, az alap- és államtudományi vizsgálatokon vizsgálóbizottsági tagként közreműködni és a vizsgálatok eredményét megállapító üléseken résztvenni (52., 35. és 39. § és az 1883. szabályzat 22—27. §§). A tanárok az előadásokhoz vagy saját jegyzeteiket, vagy a tőlük szabadon megválasztott forrásmunkákat használhatták és ajánlhatták tanítványaiknak. Ebben, valamint a speciál és ingyenes kollégiumok tárgyának önálló megválasztásában nyilvánult meg a tanszabadság. A tanároknak föntebb ismertetett kötelességei az egész tanévre szóltak. Hogy pedig ezek teljesítésében akadályozva ne legyenek, vagy valami gáncs és gyanúsítás ne érje őket, a minisztérium 1871-ben (24153. sz. rend.) megújította az előbbi korszakban is fennállott magántanítási (correpetitio) tilalmat, s ezt az államvizsgálati bizottsági kültagoknak is figyelmébe ajánlotta. Azonkivül az 1875 szeptember 7-ikén kelt 17920. sz. miniszteri rendelet azt sem engedte meg, hogy a tanárok ügyvédi gyakorlatot folytassanak. A szabályszerű szünetek alatt szabad volt a tanároknak, ha különös kötelezettségük nem gátolta őket, az igazgatónál való egyszerű bejelentés után eltávozni. A szabályszerű szüneteken kivül a tanintézettől való eltávozásra vagy a szüneteken tul való elmaradásra s egyáltalán a tanári teendők félbeszakítására, ha mindez nyolc napon belüli időre terjedt ki, az igazgató engedélyét kellett kikérni. Nyolc napon tul terjedő elmaradásra a minisztériumtól kellett az engedélyt kieszközölni. Betegségből származó akadályoztatását az illető az igazgatónak jelentette be. Ha a betegség hosszabb szabadságidőt kivánt és az intézet helyéről való távozás is szükségessé vált, akkor a beteg tanár a miniszterhez fordult engedélyért