Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

79 iskolaügy, ez ad utasítást a kerületek élére állított főigazgatóknak, akik az igazgatókat ellenőrzik, ezek viszont a tanár kari munkáját irányítják, vezetik. Haladást jelent az is, hogy a hazai nyelvek művelésére az előző korszaknál jóval nagyobb gondot fordít. Igaz ugyan, hogy a magyar nyelvet a némettel egyenlő rangba helyezi, sőt bizonyos tekintetben a németnek adja az elsőséget, úgy hogy a germanizáló törekvés azonnal megtetszik rajta, de legalább ennek is meg volt az a haszna — különösen II. József császár németesítő rendeletei után — hogy a nemzeti ellenállás gondolatát megteremtette s egyre jobban szította. A győri gimnáziumban különben is vajmi kevés történhetett a német nyelv érdekében. A testestől-lelkestől magyar érzésű Kőszegi Rájnis József s a mindent megmagyarosítani akaró Fábchich József bizonyára nem fejtettek ki valami túlságos buzgalmat a császár rendeleteinek végrehajtásában. Ez az új Ratio tehát kétségtelenül maradandó alkotása ennek a kornak a nemzeti kultúra érdekében. Jótéteménye egész nagyságában akkor áll előttünk, ha meggondoljuk, hogy az a uemzedék, mely Magyarországot szellemi és erkölcsi munkájával újraalkotta, a Ratio Educationis iskoláiból került ki. Acsay munkájának utolsó fejezete, a bencés korszak, az 1802—1900-ig terjedő kor képét rajzolja meg a gimnázium történetében s élénken megvilágítja azt az áldásos szerepet, melyet a győri gimnázium önállóságunkért, nemzeti nyelvünkért, művelődésünk fejlődéseért vívott hosszas, nehéz küzdelmeinkben derekasan betöltött. A sz. Benedek-rendet, melyet II. József császár az összes szerzetesrendekkel egyetemben 1786-ban önhatalmúlag eltörölt, Ferenc király 1802. márc. 12-én aláírt visszaállító-oklevelével régi jogaiba visszahelyezte s a nagyszombati, pozsonyi, soproni, kőszegi, győri, komáromi, esztergomi, fehérvári és pécsi gimnáziumok és a pápai grammatikai osztályok vezetését reá bízta. A visszaállító-oklevél értelmében a rend a győri főgimnázium épületét, a templomot és a tanári lakásul megjelölt kollégiumot 1802. aug. 16-án vette át használatra, a tulajdonjog azonban a vallásalapé maradt. Ennek elvi jelentőségét Acsay hosszasan fejtegeti s világos adatokkal bizonyítja, hogy ha a székház és templom újraépítése bármikor szükségessé válnék, ennek kötelezettsége nem a rendre, hanem a vallásalapra hárul, mint tulajdonosra. Ugyanez állott hosszú időn át a gimnáziumra is. A rend sohasem tekintette magáénak az épületet, mert hisz eredetileg a vallásalapé volt. Ezen állásponthoz ragaszkodva Kruesz Krizosztom főapát, a kormány többszöri fölszólítására sem akarta újraépíteni a gimnáziumot, bár az újabb viszonyoknak sehogy sem felelt meg s belsőleg is igen elhanyagolt volt. Mióta azonban Vaszary Kolos főapát 1887-ben tisztán rendi költségen, a vallásalap, a kormány, a megye, a város hozzájárulása nélkül a régi gim-