Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

74 Második munkája, A győri katholikus főgimnázium története, a vezetése alatt álló intézetnek csaknem háromszáz éves múltját öleli föl. A történelem világánál mutatja be a főgimnázium keletkezését, külső és belső fejlődését, viszontagságait s nemzetünk, főképen pedig a Dunántúl kulturális életében kivívott s mindvégig megtartott hatalmas és áldásos szerepét. Az anyaggyűjtés fárasztó s minden, a legcsekélyebb dolgokra is lelkiismeretes gonddal kiterjeszkedő munkájában több rendtársa segédkezett neki, az összehordott adatoknak pontos kritikája, világos elrendezése és művészi előadása teljesen az övé. Művét három korszakra osztva tárgyalja. Az első a jezsuita-korszak 1626—1773-ig, a második az átmeneti korszak 1774—1802-ig, a harmadik a bencés-korszak 1802-től napjainkig. A jezsuita-korszakban a gimnázium s a vele kapcsolatos intézmények, a konviktus és a Mária-kongregáció keletkezését és életét ismerteti. S bár az e korból maradt följegyzések az intézetnek inkább csak a külső történetére vonatkoznak, Acsay éles szeme ezek mögött is fölfedi a belső élet lüktetését s a Ratio atque educatio studiorum Soc. Jesu segítségével lelket önt a sokszor nagyon sovány adatokba is és a jezsuiták tanításának egész rendszerét és módszerét teljes világításba helyezi. A győri főgimnázium keletkezése a XVII. század elejére esik s első vezetői a jezsuiták. A protestantizmus rohamos fejlődésének meggátlására az egyház Loyolai sz. Ignác társulatát, ezt az acies bene ordinatát állította mindenütt csatasorba. S ahol a Jézus-társaság lábát megvetette, működése nyomán mindenütt fölsarjadzott a katholikus hitélet és iskolaügy. Hozzánk először Oláh Miklós esztergomi érsek telepítette be őket 1561-ben Nagyszombatba, ahol a hívek lelki gondozása mellett azonnal megkezdették az ifjúság rendszeres tanítását is. Hét évi működésük után azonban kénytelenek voltak elköltözni hazánkból, mert intézetüket a tűz teljesen elhamvasztotta. Másodízben Draskovics György kalocsai érsek meghívására települtek le 1586-ban s Túróczon nyitottak iskolát. Innen nemsokára Sellyére, majd meg Nagyszombatba költöztek át. Igazi térfoglalásuk azonban csak a XVII. század elején kezdődik, amikor az esztergomi érseki székbe Pázmány Péter emelkedik a soraikból. Pázmány az ellankadt katholicizmus új életre keltését elsősorban a jezsuiták buzgó munkásságától várja s azért több helyen megtelepíti őket s mindenütt iskolát is alapít a számukra. A maga erkölcsi és anyagi támogatása mellé megnyeri még nekik a főúraknak és a főpapoknak, különösen pedig II. Ferdinándnak, a hitbuzgó fejedelemnek jóakaratát és pártfogását. Győrött Dallos Miklós győri püspöknek fáradozása folytán telepedtek le a jezsuiták. Az egyháza és hazája ügyéért minden áldozatra kész főpap II. Ferdinánd fejedelem támogatásával 1626-ban a piactéren (a mostani Széchenyi-tér) telket s házakat vett a jezsuitáknak, akik 1627. őszén vagy