Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

72 lésöknél nem szabad feledni, hogy úttörő munkát végzett, melyen ha meglátszanak is a kezdet nehézségei, annál kevésbé szabad az elismerést megvonni tőle, minél fontosabb az ügy, melynek szolgálatába szegődött. Aki így fogja föl Acsay munkásságát, az készségesen elismeri azt, amit Túri Béla mond róla : Mikor azt látjuk, hogy olyan férfiak, kik munkásságukkal igazán szép helyet vívtak ki maguknak irodalmunkban s kiknek talán ambíciójuk lehetne folyton újabb és nagyobb irodalmi sikerekkel növelni nevöket, nem azon a téren dolgoznak, ahol a siker számukra könnyebben terem, hanem ha több verítékbe kerül is s ha kevesebb babért nyújt, a földtörő munkára vállalkoznak, akkor ez nemcsak a legnagyobb tiszteletet váltja ki bennünk a lelkes munka és ideális gondolkozás iránt, hanem kell, hogy megérlelje bennünk azt a tudatot is, hogy felette fontos ez a munka, hogy csakugyan vannak, akik átérzik, hogy „sok a tennivaló és kevés a munkás". (Alkotmány, XIII., 243. sz.) — Ha tehát Acsay beszédei fölfogás, kidolgozás szempontjából nem is mintabeszédek, annyiban mindenesetre minták, hogy valóságosan élő figyelmeztetések arra, hogy középiskolai hitoktatásunk parlagon heverő földjének komoly megmunkálására az idő immár elérkezett. Azonban Acsay beszédei nemcsak nem „mintabeszédek", hanem — miként a bírálat mondja — „olyanok, amelyektől óvni kell a kath. hittanárokat". Acsaynak nincs meg „a kellő dogmatikai képzettsége" s szentbeszédeiből épen az hiányzik, „amit a reform érdekében legjobban sürget: a szentírás és a szentatyák beható tanulmányozása." E váddal szemben elsősorban ismét szaktekintélyek véleményét állítjuk sorompóba. Először Ifjúsági szentbeszédei II. kötetének bírálatára hivatkozunk, mely világot vet Acsay dogmatikai képzettségére s a szentírásban való jártasságára. Ha ez a II. kötet megírásánál nem hiányzott benne, akkor bizonyára fokozottan megvolt későbben. „A tudós szerzőt — mondja a bírálat — eleve hivatottnak tartottuk a hitszónoklat e talán legnehezebb ágának művelésére, mint aki komoly munkában töltött harminc éven át tanulmányozta az ifjúság lelki világát s mint a hírneves Bossuet fordítója, elleste a lélekalakítás páratlan művészetének összes mesterfogásait . . . Örömmel konstatálhatjuk, hogy Acsay igazgató hézagpótló munkával gazdagította irodalmunkat s hálára kötelezte vele mindazokat, akik az ifjúság nevelésével foglalkoznak ... Az Isten létének, a túlvilágnak, a lélek halhatatlanságának, a kinyilatkoztatásnak, a Szentírás hitelességének, Jézus istenségének, az egyház isteni eredetének stb. főbenjáró kérdései képezik e beszédek tárgyát. Mély vizeken evez ezekben a szerző, de erőteljes evezőcsapásokkal halad előre s biztos kézzel kormányozza sajkáját a jól ismert kikötőbe. A mélységes hit, mely villamos reflektorként világítja meg az útját, ott a kikötőben : Jézus lábainál örömtűzzé lesz és 34 beszédben adja ki melegét, árasztja szét fényét, hogy ezzel kellően megvilágítsa Krisztusnak fenséges alakját, egyéniségé^ amazzal pedig meg is szerettesse őt, aki egyedül minden szeretetre méltó ...