Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

53 régi elnökét: Acsay Ferencet, a volt iskolaszéki és később gondnoksági elnököt, aki önkényt, visszavonhatatlanul távozott mindnyájunk igaz fájdalmára. Az ő nevéhez fűződik az intézet alapítása, anyagi megerősödése, egész története. Az ő fáradhatatlan és nemes buzgósága, puritán becsületessége és egyszerűsége teremtette meg és tette azzá intézetünket, ami ma. A gondnokság 1908. okt. 3-án tartott ülésen búcsúzott felejthetetlen, érdemekben gazdag elnökétől. Érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg és a midőn további nagyrabecsüléséről és ragaszkodásáról biztosította, egyszersmind kérte, hogy az intézetet jóakaratában, pártfogásában továbbra is részesítse és bölcs tanácsával támogassa." (VI. évf. 9. 1.) Többször fölemelte szavát a győri elsőfokú ipariskola tanítótestületének érdekében is és anyagi helyzetük javítását hathatósan elősegítette. 1906-ban nagyszabású beszédben ismertette Apponyi Albert gr. és Andrássy Gyula gr. koalíciós miniszterek érdemeit s indítványozta, hogy a város díszpolgáraivá válassza őket. A városi képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel fogadta el Acsay indítványát. Ugyancsak az ő indítványára nevezett el a város egy-egy utcát Czuczor Gergelynek és Jedlik Ányosnak, az intézet egykori nagyhírű tanárainak a nevéről. A polgárság valóban önmagát becsülte meg, amikor Acsayt egymásután négy ízben megtisztelte bizalmával s az I. Ferenc József-város érdekeinek képviseletére a város parlamentjébe küldötte. Áldásos és hasznos munkát fejtett ki a győrvárosi róm. kath. egyházközség önkormányzatában is. Győrváros kath. közönsége 1894-ben választotta az akkor még „iskolai" önkormányzat képviselőtestületének és iskolaszékének tagjává. Ez időtől fogva megszakítás nélkül képviselte — legtöbbnyire egyhangú választás alapján — Győr katholikusait az autonómiában. Győrváros kath. népoktatásügye iránt való nagy érdeklődése, ebből kifolyólag az önkormányzat munkájában való lelkes közreműködése, mély tudása, megalkuvást nem ismerő bátor fellépése az önkormányzatban is csakhamar vezérszerephez juttatták. 1898-tól az önkormányzat tanügyi bizottságának tekintélyes tagja, 1906-tól haláláig e bizottság nagyérdemű elnöke volt. 1901-ben, amikor az „iskolai" önkormányzat új alapon szervezkedett, Acsaynak felajánlotta az I. alelnöki állást. Acsay szerényen kitért e megtiszteltetés elől, de ambícióját, tudását magával vitte az önkormányzat minden fontosabb szervébe, nevezetesen: az állandó választmányba, az iskolaszékbe és a fegyelmi tanácsba, amely bizottságoknak haláláig tevékeny tagja maradt. Erősen kivette részét az önkormányzat újraszervezésének nagy munkájában, valamint az igazgatói és tanítói szolgálati pragmatika megalkotásában. Sokat fáradozott az egyházközség hatósági felügyelete alatt álló győri apáca-leányiskolák jogviszonyának szabályozásán is. Acsay nevéhez fűződik az egyházközségnek amaz elvi jelentőségű határozata, hogy a tanítónők férjhezmenésük esetén állásukról lemondani tartoznak s hogy az egyházközség a győri székeskáptalannak két-két tanítóját, kik szerződésük értelmében működésükkel bizonyos osztályokhoz voltak kötve, a tanügy érdekében