Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

46 egyházi szónokokat, akik a klasszikusoktól ellesett s művészien alkalmazott eszközökkel igyekeztek a hívek lelkébe oltani az evangeliumi igazságokat... Olvassák a profán írókat, költőket és szónokokat, hogy rendelkezhessenek minden eszközzel, amelyek önöket magasztos céljukhoz segítik." (I. évf. 8. sz.) S lelkes buzdításai utat találnak az ifjú leviták szivéhez. Irodalmi iskoláik évről-évre nagyobb sikerről tesznek jelentést neki s hogy hálájokat is leróják iránta, egymásután választják iskolájuk tiszteletbeli tagjává. Minthogy azonban teljes sikert csak úgy remélt, ha az egyházi szónoklat tanításának ügyét a püspöki kar rendezi véglegesen, a Hittudományi Folyóiratban 1902-ben megjelent s az egyházi szónoklat rendszeres tanítására vonatkozó közleményét külön lenyomatban megküldi a püspöki kar minden tagjának, kísérőlevelében arra kérve őket, hogy ezt az életbevágó kérdést tegyék külön tanácskozásuk tárgyává s a theologiai tanterv megreformálásával a növendékpapság kiképzésében juttassanak megfelelő s méltó helyet az egyházi retorika tanításának. Ez a fölszólalása azonban egyelőre nem keltett visszhangot. Annál nagyobb buzgósággal karolta föl a növendékpapság az egyházszónoklat ügyét. Az esztergomi növendékpapok Acsay lelkesítésére hozzáfogtak az egyházatyák beszédeinek tanulmányozásához és fordításához s munkásságuk eredményeképen 1909-ben egy vaskos kötetet bocsátottak közre: „Szemelvények az egyházatyák szent beszédeiből" cimen, melyhez Acsay írta az előszót. A kötet sz. Ágostonnak, aranyszájú sz. Jánosnak, Nagy sz. Leónak, Tertulliánnak, sz. Ambrusnak, nizzai szent Gergelynek, sz. Cypriánnak, Nagy sz. Gergelynek és nazianzi sz. Gergelynek szónoki remekeiből közöl mutatványokat az egyházatyák rövid, tömör életrajzának kíséretében. E kiadással az egyházi irodalom legértékesebb s előttünk ezideig úgyszólván teljesen elrejtett kincsei kerültek napfényre és az egyházatyák fenséges gondolatvilágának, kitűnő dialektikájának s emelkedett stílusának iskolája nyílott meg a mai egyházi szónokok előtt. Acsay tehát nemcsak Bossuet beszédeinek átültetésével szerzett elévülhetetlen érdemet, hanem azzal is, hogy állandó és lelkes buzdításaival az egyházi szónoklat ugarföldjének feltörésére és művelésére egy egész gárdát nevelt s a magyar egyházi retorika fejlesztésének kérdését hosszú időn át felszínen tartotta. Az a hét esztendő, mely a Bossuet-fordítás I. és II. kötetének megjelenése közé esik, Acsay írói munkásságát más irányban kötötte le. A pannonhalmi szent Benedekrend 1890-i rendi nagygyűlése tekintettel a közelgő millenáris évre azt határozta, hogy a haza iránt érzett mély hálájának és forró szeretetének adójául megírja a rend kilencszázados múltjának történetét s a történelem világánál beszámol róla, mint vette ki részét erejéhez képest • a nagy nemzeti munkában. Ennek a széles alapon megírandó rendtörténetnek egyik fontos fejezetéül a sz. Benedek-rendnek az oktatás terén kifejtett munkásságát jelölte meg s azért megbízta az igazgatókat, hogy a vezetésük alatt álló gimnáziumok történetének megírásáról gondoskodjanak. A győri főgimnázium történetének megírását Kroller Miksa igazgató vállalta magára,