Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

8 A noviciatusi év alatt megtanulta szent Benedek reguláját, megismerte a rend történetét és szellemét, a lelki élet örömeit és áldásait s egyre jobban megszerette választott pályáját, magas hivatását, mely őt szent Benedek rendjének fiai közé emelte. A vallási gyakorlatokban megnyilatkozó buzgósága, tanulmányainak lelkes végzése s az a jóakaratú készség, melyet az alázatosság gyakorlására szánt szolgai munkák végzésében tanúsított, csakhamar megszerezték neki elüljáróinak szeretetét, előzékenységével és szelíd magatartásával pedig társainak őszinte ragaszkodását nyerte meg. A próbaév elteltével két esztendő alatt elvégezte a gimnázium VII. és VIII. osztályát s 1874. julius 11-én Győrött, a sz. Benedek-rend főgimnáziumában Kádas Rudolf dr. királyi főigazgató előtt kitűnő sikerrel érettségi vizsgálatot tett. Vizsgálat után visszasietett Pannonhalmára s megtartván a szokásos háromnapi lelkigyakorlatot, jul. 15-én letette az egyszerű szerzetesi fogadalmat s ezzel most már szorosan odafűzte magát sz. Benedek rendjéhez. Az a három esztendő, amit eddig Pannonhalmán töltött, fárasztó munkában telt el, mert középiskolai tanulmányainak folytatása és befejezése mellett a szerzetesi életre előkészítő állandó vallási gyakorlatok — mint a mindennapi szentmise-hallgatás és elmélkedés, a papi zsolozsma közös végzése, az ünnepi istentiszteleteken való segédkezés, a gyakori sz. gyónás és sz. áldozás, az évenkint többször tartott lelkigyakorlatok stb. — szintén erősen igénybe vették idejét és szellemi erejét. A munka dandárja azonban igazán csak most kezdődött, amikor négy esztendő alatt a theologiai tanulmányok végzése mellett a tanári pályára is elő kellett készülnie. Minthogy azonban Acsay nemcsak bírta, hanem szerette is a munkát, ennek a kettős feladatnak is derekasan megfelelt. A félévenkint tartott theologiai vizsgálatokat mindig kitűnő sikerrel tette le s közben gondosan tanulmányozta szaktárgyait, a bölcseletet és a magyar nyelvészetet és irodalmat. A tanári vizsgálatra való előkészületnek a legnehezebb, de egyszersmind legalaposabb módját választotta. Örökében talált terjedelmes jegyzetei tanúsítják, hogy a különböző korok bölcseleti rendszerét mindig az eredeti művek olvasásából és tanulmányozásából igyekezett megismerni. Sorra olvasta az összes magyar irodalmi emlékeket is, a magyar írók munkáit kivonatolta, a fontosabb irodalmi kérdésekről tanulmányokat írt s'értékes jegyzetei kézről-kézre jártak társai között s az ugyanazon szakmából készülő növendékeknek hosszabb időn át valósággal kézikönyvül szolgáltak. Állandó figyelemmel kísérte a tudományos folyóiratokat is, s már mint VIII. gimnázista írja első nyomtatásban megjelent cikkét a Magyar Nyelvőr számára, melyben Alvinczy István álnéven Fischer Ignácnak „Adatok a nyelvújítás történetéhez" című sorozatos közleményeihez értékes kritikai megjegyzéseket fűz s számos szóról kimutatja, hogy azokat nem Kazinczy „faragta", miként Fischer állítja, hanem már jóval korábban találkozunk velük a magyar íróknál. A szakadatlan munkálkodás közben gyorsan teltek az évek s csak az egyhónapi vakáció hozott évről-évre egy kis pihenőt. A VII. osztály elvég-