Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

6 Ezalatt József is fölcseperedett s elvégezvén az elemi iskolát, édesatyja 1865. szeptember elején a főgimnázium első osztályába iratta. A korához képest komoly fiú lelkesedéssel s örömmel látott hozzá középiskolai tanulmányaihoz. Emelte önérzetét és buzgóságát a tudat, hogy annak az intézetnek lehet a tanulója, melynek padjain valamikor Rónay Jácint, Haynald Lajos, Samassa József, Fraknói Vilmos, Baross Gábor, Knauz Nándor, Pauer Imre, Pór Antal s a közéletnek annyi más jeles tagja töltötték tanuló éveiket. Szorgalmas tanulásával s jó magaviseletével egymásután váltotta valóra mindazt a reményt, melyet szülei s tanárai a tehetséges ifjúhoz fűztek. Évről-évre a legelső tanulók sorába küzdötte föl magát s mindig tiszta-jeles bizonyítványát s az időközönkint kapott könyvajándékokat ártatlan büszkeséggel mutogatták a szülők a jóbarátoknak, ismerősöknek. S mert nemcsak édesanyjának fogadalma, hanem saját hajlamai, lelkének vágya is a papi pályára vonzották, mintegy előkészületül magas hivatására minden reggel fölkereste a Ferenciek templomát s miséző tanárainak áhítattal és készséggel segédkezett az Úr oltáránál. Hat éven át nemcsak tanítványa, hanem dísze és büszkesége is volt az esztergomi főgimnáziumnak, jó szüleinek pedig édes öröme, mert nemcsak iskolai munkájában volt lelkiismeretesen buzgó, hanem szabad idejében készséges és ügyes munkatársuk is a házi teendők végzésében. Mikor 1871-ben a gimnázium VI. osztályát elvégezte, a pannonhalmi szent Benedek-rendbe vétette föl magát. Szeptember elsején mondott búcsút a szülői háznak, hogy még aznap bemutatkozzék a pannonhalmi ősi kolostorban. A tizenhétéves ifjú eleddig egy napra sem volt távol Esztergomtól, a válás fájdalma tehát természetszerűleg erőt vett a lelkén s keserű könnyeket váltott ki szeméből. Mennyi minden fűzi őt a szeretet láncával kedves szülővárosához, most érezte csak igazán, midőn egyszerre meg kellett tőle válnia. Esztergom gyönyörű vidéke és szép erdőségei, a hatalmas Duna folyam, a város fölött emelkedő régi váromladék századokat látott bástyáival és őrtornyaival, melyek között oly sokszor elmerengett a múlton, elvonultatva lelke előtt a török-magyar harcokat — mindmegannyi tanuja az ő egyszerű, de boldogan töltött gyermekéveinek — hogyne esett volna nehezére tőlük megválnia! Fájó szívvel mondott búcsút az intézetnek is, melyben hangyaszorgalmával annyi szellemi kincset gyűjtögetett s melynek tanáraihoz gyöngéden ragaszkodott. De kiváltképen nehezen vált meg jó szüleitől, különösen pedig rajongásig szeretett édesanyjától s öccsétől, aki ezentúl az ő szerető vezetése és segítsége nélkül lesz kénytelen folytatni középiskolai tanulmányait. Pannonhalmára érve jelentkezett Fektor Gáspár ujoncmesternél, aki őt s vele együtt érkezett társait azonnal szerető atyai gondjába vette s a szerzetesi egyszerűséggel berendezett noviciatusban elhelyezte. Az ország különböző részéből összesereglett ujoncjelöltek, mint akiket egyazon cél hozott össze, csakhamar megbarátkoztak egymással s ez az új ismeretség s még inkább az új világ, mely eléjök tárult s lépten-nyomon szeretetet sugárzott