Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

38 nézve, mert ilyen áramlások folytonos esés nélkül nem képzelhetők, idézze bár elő ezen esést már most akár a szélnyomás, akár a tengervíznek egyenlőtlen felmelegedése vagy lehűlése." A föld belsejében vagy felületén felvett nivót csak mechanice lehet meghatározni, mint azon pontoknak helyét, amelyre nézve az u. n. erőműködés egyenlő értékű. Ha földünk felületétől kezdve középpontjáig egyenlő sűrűségű rétegekből állana, akkor a nivóul felvett rétegeknek is gömbalakuan kellene meggörbülniök, minthogy pedig ez nincs így, azért a nivóul felvett rétegek sem gömbölyűek, hanem szabálytalanok, kéregszerüen zárják körül egymást, de nem párhuzamos lapok.

10

1 Minthogy a föld nem szabályos gömbölyű test, semmiféle mérés sem adhatja meg az igazi, hanem csak a bizonyos középalakot, kivéve ha a mérés a felszínnek minden pontjára kiterjedne. Minél számosabb helyen történnek mérések, annál inkább megközelíti az így megállapított, eszményi alak a valódit. A föld alakjának meghatározása tehát nem oly egyszerű és könnyű, mint eleve látszik, hanem ez a csillagászat és földmérés legnehezebb problémái közé sorozható. A XIII. századtól kezdve 1672-ig egy tudós sem kételkedett a föld gömbalakján. Ezen időtől kezdve azonban Bouguernek és Lacondaminenek Peruból való visszatértéig kétségek merültek fel az iránt, vájjon a föld forgási tengelye rövidebb vagy hosszabb, mint az egyenlítő átmérője. A mult század elején a számítások ~ ellipticitás felé konvergáltak. De a harmadik francia fokmérés a peruival egybevetve eredményt adott. Sokan fáradoztak azon, hogy legalább valószinüvé tehessék a föld ellipszoid alakját. így Walbeck a lapultságot , Schmidt és Gauss 29

7

1

47

9 , Airy 2

9g

3

7 , Bessel tiz évvel később 2991

5, Clarké Fischer 2

8'

4

4 -nek találta. A különbség csekélysége mind ujabb győzelme a méréseknek. De épen ezek vezettek egyszersmind arra, hogy a földnek nincs tökéletes matematikai alakja, tehát nem szabályos forgási ellipszoid, hanem eltér ezen alaktól hullámszerű emelkedései és mélyedései miatt. Már a francia és angol fokmérések egyes ívdarabjai is anomaliákat mutattak, ami különösen föltűnt a hannoveri és később a keleti porosz méréseknél ; pl. : Az ív tesz közép sarkmagasság egy fok nagysága Nevezetesek az angol kormánytól Bombay és Madras vidékén 1872-től 1877-ig elrendelt fokmérések, melyek szintén azt bizonyítják, hogy az egyenlítő csakugyan nem kör. Clarké az eredményeket közölve, az egyenlítői nagy tengelyt 6,378,379 méternek, az egyenlítői kis tengelyt 6,377,915 méternek s a sarktengelyt 6,356,387 méternek találta. Clarké számai nagyban Hannover Angolország Holstein Poroszország 52°32' 16' 54 °8' 13" 54°58' 26' 52°38' 59" 57,127 toise (111,397-65 m.) 57,066 „ (111,278-7 m.) 57,093 „ (111,331-35 m.) 57,144 „ (111,430-8 m.)