Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
21 határozottan a gömbalakuság mellett foglaltak állást, vagy a legrosszabb esetben közömbösen viselkedtek a kérdés iránt. A bizonytalanság több századon át tartott, míg tökéletesen meg nem ismerkedtek a görögöknél s araboknál lerakott alapokkal. Hogy mily kevéssé volt ismeretes a görög s arab tudomány, tanúságot tesz Bacon Roger XIII. századbeli szerzetes, a ki azt irta a pápának, hogy nem lehet találni négy tudóst a kereszténységben, a kik a görög, héber és arab nyelvtant tanulták volna. 5 6 Ez volt tehát az oka egyrészt az elmaradottságnak, másrészt az, hogy a kik tudomást is vettek a gömbalakuságról, azt kézzelfoghatólag bebizonyítva nem látták s az általános nézettel szakítani nem mertek a botrány miatt, melyet okoztak volna azon időben és épen azért kárhoztatták is addig, míg meg nem érett rá a kor. Hogy ezen reakció azonban mily szükséges volt, mutatja az eredmény, mert annál jobban törekedtek arra, hogy minél fontosabb, kézzelfoghatóbb bizonyítékokat találjanak ki úgy elméletileg, mint kísérleti uton, a mely utóbbi pedig ugyancsak el volt maradva. Különösen két keresztény iróra szoktak hivatkozni azok, a kik a tudományok úgynevezett nagy sűlyedését akarják bizonyítani a kereszténységnél, t. i. Lactantiusra és Kosmasra. Igaz, hogy a föld gömbalakuságát nem fogadták el, de ennek az volt az oka, hogy Lactantius az ellenlábasok létét is kétségbe vonta s így szükségképen tagadnia kellett a gömbalakuságot s e tekintetben kora legnagyobb emberei is így voltak, sőt még később is sok vitára adott alkalmat ez a kérdés. Kosmas meg egészen a szentírásra támaszkodott s onnan igyekezett összeállítani világrendszerét, mely nyolc századon át tekintély volt. Az ellenlábasokról szólva Lactantius azt kérdi, hogy mit gondolhatnak azok, a kik azt mondják, hogy ellenlábasaink vannak, vagy ki oly esztelen, a ki elhiszi, hogy vannak emberek, kiknek lábai feljebb vannak, mint a fejük, vagy hogy ott a fák lefelé nőnek stb. Azt kérdi tovább, hogy mi vezethette az embereket az ellenlábasok felvételére. Azt mondja, látták, hogy a csillagok állandóan keleten kelnek s nyugaton szállanak le és mivel nem tudták felfogni pályafutásuk mibenlétét, sem azt, hogy miként mennek vissza nyugatról ismét keletre, felvették, hogy az ég meggörbült (devexum), a mi természetes is nagy terjedelme miatt, ebből azt hitték, hogy a világ olyan gömbölyű, mint a labda és a csillagok mozgásából azt következtették, hogy az ég forog és ekként a csillagok és a nap, midőn lenyugosznak, a világ forgása miatt visszatérnek előbbi helyükre. Az ég gömbölyűségéből következett, hogy a föld annak teljes közepén van. Ha ez így volna, akkor a föld is szükségképen gömbalaku, mert nem lehetséges, hogy ne legyen gömbalaku, ha gömbbe van zárva. Azonban, mint mondja, sok bizonyítékot tudna felhozni ez ellen. 5 7 Elveti tehát a föld gömbalakját s a szentirással megegyezöleg laposnak vette fel. Mopsuestiai Tódor (350—428) nézetéről Johannes Philoponos 5 8 Vl-ik századbeli alexandriai iró szól, a ki az ég gömbalakuságának bizonyítása
