Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
iâ hogy a biblia csak azon kor embereinek felfogásához alkalmazkodott a föld alakjára és helyzetére nézve, melyben íratott s nem volt célja tudományos értekezéseket szolgáltatni. Még azon időben, mikor a zsidók egységes nemzetet alkottak, már megkezdődött a tudományos csillagászat művelése, bár kezdetben csekély mértékben, később azonban már előrehaladottabb fokon. Minthogy a föld gömbalakjáról szóló tan minden jól rendezett csillagászati munkálkodásnak előföltétele, valószínű, hogy ezt, t. i. a föld gömbalakjáról szóló tant már Kr. idejében sok képzett zsidó erősen hitte, habár egészen pozitív adatok nem is hozhatók fel. A legközelebbi században azonban már vannak erre vonatkozó adatok. Schacht 4 4 megjegyzi, hogy Kr. e. 770. körül, midőn a jövendölések virágzásuk korát élték, kételkedtek már azon, vájjon a föld négyszögű vagy köralaku lap-e. Nem lehet biztosan tudni, igaz-e ez, ép oly kevéssé ismeretes, vájjon a helyes felfogás önkényt támadt-e bennük, vagy pedig csak azután, mikor már az idegen (görög) tudománnyal megismerkedtek. Zunz 4 5 a zsidók földrajzi irodalmáról irt monográfiájában azt mondja, hogy időszámításunk második századában a föld gömbalakja nem volt ismeretlen. A felsorolt művek közt az u. n. Baraitha-gyűjteményben a következő olvasható: „Egyptom 400 parasanga (1 p. = 30 st. = 4 Va km.) hosszú s ugyanolyan széles ; Kuschtól számítva hatvanad rész, ez pedig a föld hatvanad része." Már pedig, a ki a föld nagyságát parasangák szerint akarja mérni, annak világos fogalommal kell birnia arról, hogy a mérésnek hasonló értelemben való folytatása ismét csak a kiindulási ponthoz vezeti vissza. A Baraitha gyűjtemény nagy használatnak örvendett s arról nevezetes, hogy a görög befolyás észlelhető rajta, de az arab nem. Később az Almagest képezte úgy a zsidóknak, mint az araboknak az alapkönyvét. Az Európába került zsidók közül kiváló helyet foglal el a csillagászok között Abraham ben Chiija, 4 6 a ki rendszeres csillagászatot irt s a föld alakja cimen is egy munkát. Az első fejezet „de forma coeli et terrae" 47 szól. Elmondja az okokat, melyek miatt az ég gömbölyű s azután áttér a föld gömbalakuságára : „Ép így a földnek is gömbölyű alakot tulajdonítottak. A hegyeket és völgyeket, melyek felületén találhatók, ne vedd tekintetbe, mert azok nem másítják meg." Felhozza, hogy miért veszik előbb észre a keleten lakók a holdfogyatkozást, mint a nyugatiak. Utal arra, hogy lapos vagy vájt földfelület mellett egészen másként állanának elő a tünemények ; első esetben egyszerre látnák a tüneményt az egész földön, a második esetben pedig a nyugatiak előbb látnák, mint a keletiek. A nagyságra vonatkozólag is közöl adatokat. Kiszámítja az öveket s különösen Al-Mamun fokméréseire támaszkodik. A párhuzamos körök a sarkok felé mindig összébb húzódnak: „s innen van, hogy a lakható föld legszélső párhuzamos köre az egész aequatornak csak ötödrészét foglalja magában." 4 8 Mert az aequator 20760, ama kör pedig 4152 mérföld kerületű; „Judaeus noster ponit 4145."
