Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

9 tapasztalta, hogy a nap Egyptomnak déli határszélén Syenében nyári napálláskor délben épen a tetőpontban van és egy kútba függőlegesen süt, tehát árnyékot nem vet. Ugyanakkor a nap Alexandriában deleléskor árnyékot vetett, melynek hosszából Eratosthenes azt következtette, hogy Alexandria Syenétől a föld kerületének 1j

6„-részével egyenlő távolságra esik. Egy u. n. skaphiont, vagyis vájt félgömböt készített, ennek közepébe egy függőlegesen álló szeget szúrt be, mely épen oly hosszú volt, mint a félgömb sugara. Ezt a készüléket úgy állította fel, hogy nyilása felfelé volt s a szeg egészen függőlegesen állott a láthatár sikján Syenében a skaphion szege a nyári napálláskor délben semmi árnyékot sem vetett, mert a nap függőlegesen állott, Alexandriában pedig ugyancsak napálláskor és délben oly árnyékot vetett, melynek hossza a skaphion kerületének 50.-dik részét tette. Minthogy a szeg oly hosszú volt, mint a skaphion sugara, azért következtette Eratosthenes, hogy Alexandria Syenétől a föld kerületének 1/

5

0-részével, vagyis 7° 12'-cel északra esik. Alexandria azonban nem fekszik ugyanazon délkör alatt, mint Syené s nem tudni, meg tudta-e Eratosthenes határozni, milyen hosszúságbeli különbség van a két város között. Csak az eredmény ismeretes, melyre jutott, t. i. hogy a 7° 12' iv hossza Syené és Alexandria között 5000 stádium, ennyire vette az egyptomi földfölmérések alapján. E számítás szerint azonban az egész föld kerülete 250,000 stádium. Ha tehát Eratosthenes ezt a kerületet mégsem vette 250,000, hanem 252,000 stádiumra, akkor ezt csak azért tette, hogy a legnagyobb kör beosztása kényelmesebb legyen, mely szerint minden fokra 700 stádium esett.

15 A lakott föld hossza 77,000 stádium, szélessége pedig 38,000 stádium. Vannak azonban, kik azt állítják, mint Letronné is, hogy Kleomedes, ki ismertette Eratosthenes méréseit, maga tette meg ezt kényelem szempontjából, mert restelt törtekkel számítani. Az eddigiekből látható, hogy a régi költők, filozofusok és historikusok a földet eleinte az Okeanostól körülfolyt korongnak vagy lapnak tartották, melynek igen különböző alakot adtak, a mennyiben majd lapos, köralaku korongnak, majd hosszúkás, kerek korongnak mondották, melynek hossza másfélszer nagyobb, mint szélessége. Majd azt mondották, hogy henger-, kocka- vagy piramisalakú, mely vagy a vizén úszik, mint Thaïes tanította, vagy a világmindenség központjában szabadon lebeg, vagy az általa összenyomott-levegőn nyugszik, vagy gyökereken függ, melyek a végtelenségbe nyúlnak. Többen még azt is gondolták, hogy a korongalaku föld közepén vájt s ezen mélyedésben foglal helyet a tenger. így vélekedett Leukippos, Anaxagoras, Demokritos és mások. Csak a pythagoreusok gondoltak arra, hogy a föld gömbölyű és a későbbi filozofusok, nevezetesen Aristoteles, a stoikusok, tették általánosabb érvényűvé ezt a nézetet, úgy hogy a kiválóbb geográfusok már a földnek inkább más tulajdonságaival foglalkoztak, így például a nagyságával s azt ábrázolni is igyekeztek. A föld nagyságára vonatkozó nézetek igen különbözők voltak. Kezdet-