Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

36 ben, A hazai ipar érdekében, Kirándulás a bihari Sárrétre, A magyar izlés a reformátusok ecclesiainál), Tájékozóba (Az angyali üdvözletről), Egyházművészeti Lapba (Az episcopus cretensisről, Majcz- és zománczról), Archaeologiai Értesítőbe (III. Frigyes császár egyházi ruházatáról, A nagyváradi kelta ezüstleletről, A kisszebeni Berzeviczy emlékről), Századokba (A történeti érzék keltése a közönségnél stb.) s a Bihar helyi lap több számába. Közöl történelmi adalékokat: Tihanyi vár regestrumát 1585—1590-ig a Történelmi Tárba. Ezeken kivül szorgalmasan dolgozott Zalavármegye monographiáján, melyhez sok adatot gyűjtött a megyében tett utazásai alatt; a megyének két helyén Keszthelyfenéken és Zalavárott, utóbbi helyen több izben, nagyobbmérvű ásatást is végzett, érdekes régibb középkori szalagfonadékos díszítésű márványlapokat hozva fölszinre, melyek jelenleg a zalavári apátságnak legérdekesebb emlékei a régi korból. Utolján, 1888-ban a természettudósok tátrafüredi nagygyűlésén szerepelt, a gyűlést megelőzőleg Liptóvármegyében a mahalfalvai hradiszkó őstáborában végzett tudományos kutatásokat. Ez volt utolsó régészeti búvárkodása. Ugyanezen évben tartja aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján aranymiséjét, a mikor volt fenséges tanítványa, József főherczeg, barátainak és tisztelőinek nagy sokasága, az országban mindenfelé búvárkodó volt hálás tanítványai üdvözlik őt, elhalmozva jókivánataikkal a volt lelkes tanárt, a ki megteremtette és népszerűsítette a magyar régészetet, a lelkes hazafit, a ki majd karddal védte, a melyért martirumságot szenvedett, majd életelvéhez hűen, „szóval és tettel" szolgálta hazáját élete utolsó leheletéig. Jól esett nemes szivének a minden oldalról nyilvánuló elismerés, egy kis időre megszűnt a gyász, mely szivét 1886-ban szeretett püspökének, Ipolyinak váratlanul bekövetkezett halálával sújtotta, most újra boldog volt, de azután a régebbi mélabús hangulat ismét erőt vett rajta ; hozzájárult az elesésből származott májzuzódás és belőle a nagy fájdalom, mely megtörte erejét és ágyhoz szegezte. Fájt neki, hogy nem tudott dolgozni, hogy sok félbemaradt munkáját nem volt képes befejezni, érezte, hogy közeledik végső órája ; azért Isten akaratán megnyugodva, keresztény lélekkel tűrte baját, készült a nagy útra, gondoskodott sírhelyéről, még a síremléket is megrendelte életében; utána nemsokára munkás tevékeny életét 1889. március 18-án befejezte. Halála mindenfelé általános mély részvétet keltett és méltán, mert az egyház Rómerben papi elveihez mindig hű fiát, a haza egyik legtevékenyebb polgárát, a tudományos világ egyik legmunkásabb bajnokát, a magyar régészettan és bibliographia megalapítóiát és legnagyobb népszerűsítőjét, a szegények és árvák kegyes atyjukat gyászolták Rómerben. Rómer emlékét hálás kegyelettel ápolta az utókor. Szülővárosának törvényhatósági bizottsága a Lakatos-utczát, a hol Rómer született, Rómer Flóris-utczának nevezte el és elhatározta, hogy a városi múzeumban, melyet Rómer alapított, márványtáblára vésett fölirat hirdesse dicső emlékezetét ; az Országos Régészeti és Embertani Társulat pedig gyűjtést rendezett saját