Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

84 Kedvenc eszméje volt a selyemhernyó-tenyésztés.'

1 Meg akarta honosítani Tihanyban s azért sok fehér-szederfát ültetett az urasági kert mellékén, melyeknek azonban csak néhány elkorhadt példánya mutatja most Bresztyenszky törekvését. Az u. n. „Belső-tó" körül igen szép jegenyefa-csoportot ültetett szabályos elrendezéssel. Ezek azonban már kivesztek. A templomtól és a kolostortól nyugatra fekvő, most már szépen befásított Kálváriadombon, vagyis az akkor még u. n. „Lakatos-domb"-on is ő kezdette a puszta tájékot parkozni, szépíteni. Általában nagy kedvelője volt a fatenyésztésnek. Foglalkozott azzal a gondolattal is, miként lehetne könnyen vizet emelni a Balatonból a kolostorba s erre nézve kikérte a göttweigi bencések tanácsát.

2 Gondosságára mutat az is, hogy az összes apátsági épületeket biztosította.' De nemcsak Tihanyban, hanem egész apátságában is meglátszott újító, rendező keze. Az volt szándéka, hogy mindazon kézműveseket letelepíti, akikre apátsági építkezéseinél szüksége van ; tervét részben meg is valósította, s azután ezen kézművesekkel igen sok gazdasági épületet emeltetett és javíttatott. Különösen Balatonfüred volt gondoskodásának tárgya. Szép lelkének azonnal feltűnt, hogy oly nagy fürdőhelyen se templom nincsen, sem plébánia, s azért minden áron azon volt, hogy az ügyet dűlőre vigye. Az első sikerült is neki. de a második, a plébánia ügye sok vajúdás után mégis abbanmaradt.

4 A templom alapkövét azonban már 1841. szept. 20-án az ő egyházi áldásával helyezték a földbe. Az építés lassan haladt előre, míg végre 1846. május 16-án mégis megkondultak a templom harangjai. Bresztyenszky maga áldotta meg a felépült „rotunda" templomot, mely a Jákobkutjánál a szamaritán nővel beszélgető Üdvözítő tiszteletére van szentelve. Ide jártak azután az összes fürdővendégek, midőn a testi és szellemi szórakozások után lelkire : égi vigasztalásra is szorultak. A templom még ma is áll, kriptája is igen szép, de sajnos — ma pincehelyiségül szolgál. Bresztyenszky gondoskodott a lelkieken kívül szellemi és testi szórakozásokról is: a szinház és környéke szépítéséről,

5 uj szállóról,

6 uj díszítésekről, termekről,

7 a hajózásról,

s különösen az utóbbi volt nagyfontosságú 1 Erre s néhány alábbi adatra nézve köszönetet mondok Heizer Ferenc nyug. kántortanító úrnak, aki személyes tapasztalataiból sok dologról felvilágosított. Érdekessége miatt feljegyzem a következő adatát is : Heizer egyizben el akart menni Aszófőre Tihanyból, mivel ott valamivel jobb fizetést kapott volna. Bresztyenszky azt mondta neki: „Ne menj el, adok két húszassal többet!" S Heizer Tihanyban maradt. — Ilyen világ volt akkor! 2 Tih. r. lt. XIII. 22. Ma már szélkerék hajtja fel a hegyre a vizet. 3 Tih. r. Ii XIII. 39 4 V. ö. tih. r. lt. VI. 24. 6 Tih. r. lt. VII. 32, 36. 6 Tih. r. lt. XVI. 25. 7 V. ö. Tih. r. lt. XVI 23-31. 8 V. ö. Tih. r. lt. III. 9, VI. 22., XX. 15-16., XXV. 33.