Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

60 prónán) vette feleségül 1781. nov. 19-én. A korai házasságok akkor igen gyakoriak voltak, maga Antal is (szül. 1764. jul. 26-án) még csak a 18-ik évében volt. Első fiuk, az első Antal 1783. jan. 8-án született, de hamar elhalt; második: József, 1784. ápr. 7-én, mig a harmadik és utolsó, a mi Antalunk 1786. aug. 5-én. Szülei ekkor is még oly fiatalok voltak (atyja 23-ik, anyja 22-ik évében), hogy manap ily fiatalon — a nehéz megélhetés miatt — még házasságra se igen mernek gondolni az emberek. A kis család azonban 30 holdnyi földbirtokából

1 és a lakosság legnagyobb részének példájára

2 posztószövésből boldogan éldegélt. Első fiuk elhalván, a másodikat örökükbe és öregségük támaszául otthon tartották, mig a harmadik fiút : Antalt, kit nagyon szerettek és dédelgettek, hiszen benne egyesült az elsőszülött és a legifjabb kedvessége, szeretete és aki amúgy is tanúságot tett szép tehetségéről, tudományos pályára szánták. De a szülők számítgatásainak, tervezgetéseinek útját szabta a könyörtelen halál. A két testvér, József és Antal, hamar árvaságra jutott,

3 a szép és boldog otthonnak hamar vége lett, József nem ápolhatta szüleit öregségükben s Antal nem örvendeztethette meg őket a tudomány terén szerzett babérjaival ! Alig volt József 14, Antal 12 éves, midőn már a temetőben domborodott a sir, hová szeretetük, boldogságuk, jövőjük reménye el volt temetve. Magukra maradtak. Mitévők legyenek ? Két családnak kevés volt az otthoni vagyon. Azért hát Antal arra határozta el magát, hogy — szülei szándéka szerint is — iskolába megy és szorgalmas tanulás útján szerzi meg kenyerét, mig az otthoni vagyon és mesterség maradjon meg bátyjának, Józsefnek! E határozatba gyámja, Greschner József németprónai posztós is beleegyezett és 1798-ban beíratta a csak 8 kilométernyire lévő privigyei iskola első grammatikai osztályába.

4 József otthon dolgozott most már mindkettőjük helyett, dolgozott, hogy magának megélhetést szerezzen Németprónán, s dolgozott, hogy Antal is tanulhasson Privigyén. Elgondolhatjuk, hogy a két árvának mennyi küzködésébe, munkájába kerülhetett az élet. De e fáradságos munkában üdítő, nyugalmas napok voltak az ünnepek, midőn Antal hazamehetett bátyjához és elbeszélgethettek korán elhalt szeretett szüléikről, s együtt mehettek ki a temetőbe elimádkozni imájukat szüleik lelki üdvösségeért! Ilyen találkozás után mindig új erőt merítve váltak el egymástól, új erővel láttak a munkához, József a műhelyben, Antal a könyvek között ! Igaz, hogy Antal már öt évig járt a németprónai elemi iskolába (1793-tól 1 Vohlland levele. 1 Nyitravármegye 132. 1. 1 Melyik évben haltak el szülei, sajnos, nem tudhattam meg, mivel a németprónai anyakönyvek csak 1800-tól maradtak fenn (Vohlland levele); Antal pedig már 1798-ban, midőn Privigyére ment az I. grammatikába, árva volt. 4 Bresztyenszky A. privigyei tanuló korára vonatkozó adatokat Rózsahegyi János kegyesrendi igazgató úr szívességének köszönhetem.