Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

57 kötelesség, ez hősies cselekedet. Akik anyagi vagy szellemi kincseiket közcélra áldozzák, azok a nagy jellemek, azok az emberiség ideáljai. Nem hizelgünk ünnepelt irönk szellemének azzal, hogy a magyar történelem vagy irodalom lapjait örökbecsű alkotásokkal díszítette, de azt bátran elmondhatjuk, hogy ésszel és szívvel a közjón fáradozott. Azt mondják, hogy a nimbusz, mely a közélet nagyjait ékesíti, gyakran veszt értékéből, ha magán életükbe pillantunk. Kovács Pál nimbuszát személyes tulajdonságai, páratlan jó szive, emberbaráti szeretete, nyájas kedélyessége még szebbé és fényesebbé teszik. Lelke puritán volt és színmagyar, jelleme szilárd és feddhetetlen. Nem sebek nélkül futotta meg a közpályát, de az élettapasztalatok nem keserítették el, mert szerető családja körében mindig megtalálta lelkének egyensúlyát és vigasztalását. Konzervatív volt társadalmi és irodalmi elveiben, de az volt a becsületben is. Érzem, hogy nem teljes és szines a kép, melyet Kovács Pálról rajzoltam. De azt is tudom, hogy e képet még ragyogó szónoklat sem birná szebben és tökéletesebben megrajzolni, mint az ünnepelt irónk rokonainak, tisztelőinek és Győr szab. kir. város hazafias közönségének szivébe van írva. A szavak csak gyönge visszhangjai a hálának és kegyeletnek, melyet városunk nagy fia iránt mindnyájan érezünk. E nemes érzelmek lelkesítették a város törvényhatóságát, hogy Kovács Pál születésének százados évfordulóján e jubiláris ünnepet közgyűlési jegyzőkönyvbe iktassa. Ez méltó az ünnepelt férfiú emlékéhez, mert az ut a dégi bölcsőtől a győri temetőig a szakadatlan munkának és polgári becsületnek hosszú és dicsőséges pályája. A város évkönyvei meg fogják őrizni e szép ünnep emlékét és a késő utódoknak is hirdetni fogják azt, amit Berzsenyi Dániel mondott a közélet érdemes polgárainak halhatatlanságáról : A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kikel és eget kér, Érdemét a jók s nemesek és késó századok áldják. Legyen áldott Kovács Pál emléke !