Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

248 1862. — A Vasárnapi Újság 1862. évi 4-ik (jan. 26.) számában közli Rónay J. életrajzát névtelenül; talán a szerkesztő tollából. Egyes adatai tévesek. Azt állítja, hogy nagy képessége és hajlama volt a zenére; pedig saját bevallása alapján csak annyit lehet állítani, hogy közepesen tudott játszani a gitáron egyes darabokat. — Azt is állítja, hogy görög nyelvtant irt angol nyelven ; helyesen : latin nyelven. Az életrajz szerint Rónay J. Körösi Csorna S. hátrahagyott irataiból is közölt volna egyes adatokat. Erről azonban Rónay soha sem tesz említést. „Mindezek befejezéseül legyen szabad azt a kérdést tennünk, hogy azon férfiú, a ki hónától megválva, egyedül a maga erejére és keresményére hagyva s irodalmi téren oly szép eredményeket volt képes felmutatni, mennyire vihette volna szorgalmával itthon, természetesebb, gondtalanabb körülmények közt." 1863. — A Hon közli az előfizetésre való felhívást Rónay Fajkeletkezés cz. művére; egyúttal a mü tartalomjegyzékét is. 1864. — A Budapesti Szemle 1864. XX. kötetének 282—285. lapján Schwarz Gyula ismerteti a Fajkeletkezést, igen meleg hangon emelvén ki Rónay J. érdemeit; csak azt sajnálja, hogy nem inkább a teljes müvet fordította le. 1865. — A Hazánk és Külföld 1865. évfolyam, 17. lapján közli Rónay J. szakálas és bajuszos arczképét és életrajzát; S—

y—V— aláírással; a szerkesztőnek, Szokoly Viktornak a jele. Az életrajz annak a kapcsán jelent meg, hogy Szalay L. halála után Rónay volt az egyik jelölt az akadémia titkári állására. — Téves az az állítása, hogy tanítványai számára angolul irt magyar és görög nyelvtant; csak ez utóbbit irta, de latinul. Hibás az az állítása is, hogy Koponyaisme czimen külön művet is irt volna ; e tárgyról tulajdonkép csak czikksorozatot irt. 1866. — A Budapesti Szemle 1866. VI. k., 365. lapján egy névtelen birálja Rónay művét: Jellemrajzok az angol szinivilágból. 1866. — A Magyarország és Nagyvilág 1866-iki 36. számában szintén közli arczképét és életrajzát i—e—á—r jel alatt (Áldor Imre). Ez életrajz is utána irja a többi lapnak azt a téves állítását, hogy angolul irt magyar és görög nyelvtant. Méltatja aztán anthropologiai és geologiai tanulmányait, kissé több jóakarattal, mint kritikával. „Bizonyos jóleső melegség hatja át minden sorát; kiérzik azokból a szeretet, a mellyel az iró munkáján csüng; s a mely az inspiráczió báját és hevét öntvén tollába, nem engedi a német doctrinair-iskola száraz, fárasztó, többnyire confusus okoskodásaiba és irmodorába keveredni. Egyes dolgozataiban pedig valódi költői ér lüktet, a mi vonzóbbá teszi őket a legkapósabb regénynél; ilyen a Jellemisme; ilyen a Rajzok az angol szinészvilágból. Eleven színekkel s a megszólalásig hiven festi mindkettőben alakjait; s mint a narancsfán gyümölcs és virág, úgy egyesül ezekben a jellemző stilus bája a tudomány alapos mélységével. Mit az égi hang sz. Ágostonnak a Könyvek könyvéről mondott, azt kiáltjuk mi is a közönségnek Rónay munkáiról: Tolle, lege.