Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

242 akár élete árán is. Ép azért volt az élet minden körülményei közt s minden állásában egész ember. Nem érzett szorosan véve hivatást a szerzetesi állásra ; anyja kedvéért megtette. Midőn megismerte a rend kötelességeit, pontos lelkiismeretességgel teljesítette; teljesítette még akkor is, mikor a politikai viszonyok miatt kénytelen is volt a rendet elhagyni, mert papi jellemét mindig tisztán megőrizte, mert papi kötelmeinek valóját első sorban lelki meggyőződésében s erkölcsi tisztaságában, a krisztusi szeretetben és ideális gondolkodásban kereste. Midőn viszonyai megfosztották lehetőségétől, hogy misézhessen: tűrte, mert egyebet nem tehetett; mikor lehetséges volt rendjébe visszajönnie, azonnal alávetette magát a vele járó előgyakorlatoknak s a többi kötelemnek. Mint pap megegyeztethetőnek tartotta állásával, hogy a tudomány legújabb kutatásaival foglalkozzék, hazája irodalmával megismertesse; s midőn később látta, hogy az eredmények nem oly vérmesek, akkor maga is leszállította őket a kellő mértékre. De azt már nem tartotta volna jellemes dolognak, hogy a püspöki állásra ily kérdések megtagadása árán kerüljön, a mit annyiszor szemére vetettek első sorban papi állású egyének is, a kikre az Üdvözítő szintén elmondta volna, a mit a bűnös asszonyt eléje idéző farizeusoknak mondott: A ki közületek ártatlan, az vessen rá először követ. Aggodalommal kezdett hozzá tanári működéséhez is, de teljes erejéből igyekezett teljesíteni kötelmeit, s mint láttuk, fényes eredménynyel. Maga sem tudja, hogyan került bele a 48-as mozgalmakba, de mikor bennök volt, teljes odaadással igyekezett megoldani a rája bizott, sokszor kényes feladatatokat. Legmeglepőbben állta meg helyét a számkivetésben. Harmincznégy éves koráig nem kellett rágondolnia, hogy maga gondoskodjék önmagáról s mégis mikor a viszonyok külföldre kényszerítők, feltalálja magát s teljesen maga tartja fenn magát. Mig mások folyton idegen segítség után kapkodtak, el is fogadták s a legtöbben vissza is éltek vele, addig ő legjobb barátjának, Kálóczynak rövid ideig tartó segítsége után semmit sem fogadott el s teljesen a maga erejéből tartotta fenn magát. Erős kötelességérzete s a belőle fakadó férfias önérzete visszatetszéssel tartotta vissza minden hízelgéstől, s azoktól is, kik ily eszközzel akartak valamihez jutni. Nem kereste a száműzöttek közöl senki barátságát, még Kossuthét sem, — s midőn Kossuth később megismerkedett vele, ő sajnálta legjobban, hogy ezt a kiváló jellemet nem ismerte előbb. Nem kereste Londonban sem senkinek a kegyét, s mégis egymásután nyerte meg nemcsak az összes menekültek, hanem a tudós és előkelő angol egyének és társaságok barátságát, mert a feddhetetlen jellem, mély tudomány, tiszta szív mindenkinek imponált. Midőn Kruesz sürgette, hogy visszakerüljön, még csak a látszatát is kerülte, hogy valakinek közbenjárásáért ez ügyben szóljon; magának Kruesznek kellett az egész kérdést elintéznie. — Deák Ferencz az ő tudta nélkül intézte el, hogy osztálytanácsossá nevezzék ki; s midőn vele közölte ezt Deák, az első kérdése volt, kell-e tisztelegnie ez