Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

216 rekek oly szivesen kiáltották már a czukorkákat szóró Valériának: Éljen Valéria! Csak egy kis czigány leány vált ki köszöntésével: Éljen a kis herczegné ! Különben (1876.) Budán a tanítást ugyanoly beosztással folytatta. Sokszor kikocsiztak főleg a városligetbe, a hol a kis tanítvány legszívesebben mulatott az állatokkal. Majd a bástya falán tettek sétát, a melyre a kis főherczegnő igen szivesen látta „József főherczeg kedves, tiszta magyar és gróf Szapáry László kedves, de gyenge — magyar gyerekeit". Estebéden rendesen együtt volt a felségekkel; s itt a magas rangú egyházi és világi vendégek közt sokszor akadtak jóismerősei. Időközönkint tett látogatásokat is, többi közt Trefortnál is, a ki szintén előhozta a püspökség kérdését. Rónay egyszerűen közölte vele előbbi, tárczájában feledett czáfolatát, hogy neki püspökség egyáltalán nem kell. Január 20-án kapta a következő szomorú tartalmú levelet: Kedves Barátom! Általunk közösen tisztelt és szeretett barátunk, hazánk nagy fia, Deák Ferencz, ma este saját elhatározásából azon óhajtást közölte vélem, hogy az utolsó szentségek felvételében akarna részesülni, s arra kért fel, miszerint ezt véled tudassam, és kérjelek meg, miszerint abban őt te lennél szives részesíteni. Midőn ezt véled közölni szomorú, de szinte legbizalmasabb baráti kötelességemmé vált, bátor vagyok véled tudatni és szinte felkérni, hogy holnap, azaz f. hó 21-én déli 12 óra után légy szives az általad ismert lakáson — Egyetemtér, gr. Wenckheim-ház, a gr. Károlyi-palota mellett, az első emeleten megjelenni, hogy a szenvedő nagy hazafinak irántad táplált legnagyobb bizalmának és óhajtásának megfelelhess. Mint ő mondá: Rónay a szükségesekkel ellátva, feltűnés nélkül, mint barátom, bizonyosan meg fog jelenni, s kérésemet teljesítendi. Az ügy most még hármunk titka, s szükséges, hogy az is maradjon, mig szükséges. Én ott leszek s intézkedem fogadtatásodról; hivatkozzál rám, megérkezésedet figyelemmel fogom tartani. Remélem, hogy a benned helyezett nagy bizalomnak meg fogsz felelni, s a szenvedő barátunk óhajtását teljesíteni fogod. Magamat becses barátságodba ajánlva maradok hű barátod: Dr. Kovács Seb. Endre." — Másnap Valéria órája közben bejött a király s közölte vele a szomorú hirt, s azt is, hogy Deák Ferencz tőle akarja fölvenni a szentségeket, s ezért akarna ma előlegesen hozzá menni. „Sajnálom őt, mondá a király, de örülök, hogy a szentségek felvételére gondol; ne tartóztassa semmi." El is ment 11 órakor Deákhoz, akit igen gyöngének talált. „Látni óhajtottalak, mondá gyenge, fájdalmas hangon ; én nem vagyok confessio nélküli ember, szeretném utolsó keresztényi kötelességemet teljesíteni, a Viaticumot magamhoz venni; benned bízom; mikor lehetne szándékomat végrehajtani?" Rónayval aztán abban állapodtak meg, hogy másnap 22-én délben eljő e czélból. Másnap a jelzett időben pontosan megjelent, s Deák Ferencz meggyónt, megáldozott s felvette az utolsó kenet szentséget. Rónay ezután a következő imádságot mondta el vele együtt: „Mindenható Isten! Elisme-