Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

202 ban. Julius 16-án Pannonhalmán volt régi rendtársai között. Julius 19-én már Ischlben volt, hogy a tanítást folytassa. Mivel pedig a szünidő alatt sokat feledtek, az első négy órát ismétlésre fordította, aztán folytatta Miksa uralkodásával. Ekkor aztán újra kijelentette a trónörökösnek, hogy ő fölsége, a király kívánságára minden előadás után rövid szónoki beszédet fog mondani; s így, mivel ez órában épen Drégel várának ostromát tárgyalták, felkérte, hogy mint vitéz Szondi, mondjon beszédet a vár katonáihoz. A trónörökös néhány perez múlva lelkesen és folyékonyan szónokolt. Ezután majd minden előadást ily rövid szónoklattal fejeztek be. — Julius 27-ikén meglátogatta a kis fenséget, a mint Rónay szokta őt nevezni; s fél óra múlva a királyné is megjelent, a ki arra kérte Rónayt, hogy a mely napokon nincs előadás, 9—10 óra közt látogassa meg Valériát. Rónay ezt mindig megtette s a kitűzött egy órán keresztül együtt sétált vele a parkban ; s ha néha komolyság fogta el a kis fenséget, a természet képeivel igyekezett őt felvidítani, a mi sikerült is neki. Később mindjobban hozzá szokott s a szük körben is mindig talált tárgyat, a melyek kis lelkét érdekelték, s az öreg mestert kérdésekkel halmozták el, a melyek rá is tanulságosak voltak s igazolva látta, hogy nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem a jó tanár is. — A trónörökös különben szorgalmasan tanult, s szept. 24-én a beszédet nem csak elmondta, hanem le is irta. E beszédet mint I. József személyesítője mondta a magyar rendek előtt az országban keresett és várt franczia, bajor, porosz és orosz szövetségről. A beszéd igy hangzott: „Hű magyarok! Bízzatok bennem, királyotokban. Én nektek igérem, hogy sérelmeiteket orvosolni fogom. Sajnálom, hogy az én zsoldosaim és idegen vezéreim közt voltak kemény, szívtelen emberek, kik sokszor az úgyis szegény népet elnyomták; de ti higyjétek el nekem, hogy sem az én boldogult atyám, sem én, ennek nem voltunk okai; ez mind beleegyezésünk nélkül történt. Én vérző szívvel vettem azt a hírt, hogy ti magyarok idegen királyokkal léptek szövetségbe. Ne hagyjátok magatokat a franczia király által hitegetni, ő igéri a segítséget, intézi a támadást ellenem; de azután titeket a szerencsétlenségben elhagyand ; én ismerem a királyt, ő csak eszközül használ benneteket, és minden áron terveit akarja végrehajtani. Ne bízzatok az orosz Ígéretében; ő is csak saját érdekében működik; mi köze neki a magyarhoz? — És ha igaz volna is, hogy az idegenek rajtatok segíteni óhajtanak, akarhattok-e bajor, porosz vagy orosz királyt a Trónon, a koronás király mellett, a ki Árpád véréből származom? Árpád az én ősöm, ő, a ki a magyar néppel ide jött. Ha ti bajor, vagy tót-porosz alattvalók lesztek, akkor rátok bizonyosan kétszeres szerencsétlenségek fognak jönni ; azért maradjatok hiven vélem, én igérem, hogy fogok segíteni a bajokon, fogom orvosolni a sérelmeket. — Rudolf." Közben lemondott, különösen Pauler aggodalmaskodása miatt az osztálytanácsosságról, majd később az akadémiai titkárságról, s igy lassankint minden hivatalától és állásától megszabadult. A trónörökösnek tar-