Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

198 haladt az események erkölcsi megítélésében is. Igy nagyon helyesen vette pl. észre Salamon gyöngeségét, el is ítélte eljárását, de szomorú sorsa igaz részvéttel töltette el. Sz. László uralkodását, törvényeit, nemes, lovagias és szent életét lelkes hódolattal méltatta. Mikor a keresztes háborúkról volt szó, akkor már belefoglalta világtörténeti ismereteit; nem igen lelkesedett értök, mert észrevette, hogy a szeretet jelvénye alatt önző czélokat kerestek. Közben Bécsben himlőjárvány ütött ki, el kellett hagyniok Bécset, s hosszú habozás után merre, hová menjenek — Salzburgban ütöttek tanyát. Nem tetszett ez a dolog a nevelést vezető Latournak sem, mert a sok herczehurcza zavarta a tanítás menetét. Rónaynak még mélyebb észrevételei voltak, a melyeket a Reflexiók közt idézünk (1. ott). Különben a tanulást tovább folytatták. Midőn II. Géza alatt a szerencsétlen németalföldiek betelepítéséről volt szó Erdélybe, a trónörökös azt jegyezte meg, hogy a király kegyességét a szerencsétlenek iránt becsüli, de talán jobb lett volna be nem telepíteni őket, mert úgyis elég idegen volt már az országban; s ha talán tanúltak is valamit a magyarok tőlök, de politikai egység tekintetében a betelepítés alig volt előnyös. Rónay tovább fűzte az eszmét s kifejtette, hogy a magyar talán egyes művelődési ágakban hátrább is lehetett a bevándorlott szásznál, de azért oly nagy hálára még sem vagyunk lekötelezve, hogy nekik joguk volna megtagadni a, tőlünk kapott kiváltságokért a hálát, s a külföld előtt folyton arról panaszkodni, hogy el vannak nyomva. Erre a trónörökös ezt a fontos nyilatkozatot tette : „Nekünk össze kell tartanunk; Ausztria Magyarország nélkül német, Magyarország Ausztria nélkül a szláv birodalomba fogna beleolvadni" (V. 55.). Deczember 9-én Ő felségeik is megérkeztek Salzburgba. Másnap Latour közölte vele, hogy királyné O felsége délelőtt 11 órakor fogadja Rónayt. Rónay megjelent a kitűzött időben ; a királyné élénken kérdezősködött a trónörökös előhaladásáról, különösen magyar kiejtéséről. A felségnek nagyon jól esett, hogy Rónay mindkettőről elismeréssel szólott. Majd Angliában való tartózkodásáról szólott, s midőn kiemelte, hogy Londonban tanítással kereste kenyerét, s hogy leánynövendékei is voltak, a királyné nagy érdeklődéssel a nevelésre terelte a beszédet. Rónay elmondta a nevelésre vonatkozó gondolatait (1. a szellemes mondások közt) s ez angol mondattal fejezte be: 1 prefer training to studying, többre tartom a nevelést a tanításnál; — a királyné ezt válaszolta rá : „Helyeslem nézeteit"'; s ez döntött Rónay jövője fölött. Ezután 24-én udvari ebédre volt hivatalos, a hol mindig magyarul beszéltek vele a felségek is, a trónörökös, sőt Gizella főherczegasszony is. Különben pedig szorgalmasan haladtak elő a magyar történelem tárgyalásában. Az aranybulla magyarázásával bővebben foglalkozott, hogy fontosságáról meggyőzze a trónörököst; s az előadást ez esetben is, mint hasonló esetekben mindig, e szavakkal fejezte be : A törvénytisztelet az ország nagysága, a fejedelmek igazságszeretete a népek boldogsága.