Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

m tatás terén. Végül az országgyűlési pártokról szól; természetesen emeli ki a Deák-párt érdemeit. Megköszöni bizalmukat; s ha jövőre is őt tisztelik meg, csakis mint Deák-párti fog fellépni. A választásba mégis kénytelen volt belemenni; sőt két napon át — (1869) márczius 14. és 15-én — kénytelen volt kortesutra is kelni s négy beszédet mondani, a minek a vége rekedtség lett. A választás napján erősen korteskedtek ellene, különösen Tóth István, gönyői plébános, de mégis nagy többséggel megválasztották. Kénytelen volt tehát ismét két nagyobb munka közt megosztani idejét: az akadémia és országgyűlés között s igy a tudományos foglalkozásra alig maradt ideje. Az országgyűlésen most már több emigráns is volt megválasztva; velők való viszonyában kellemetlen tapasztalata volt, mert a kikkel a külföldön jó barátságban volt, azok mind elfordultak tőle, mivel ő Deák-párti volt; az ő felfogásuk szerint a száműzöttnek csak a baloldalon lett volna helye. Innen volt, hogy barátságos viszonya igen sokkal lassan elhidegült. Ez évben halt meg Szemere Bertalan az őrültek házában. Rónay ha nem is benső viszonyban, de azért elég gyakori összeköttetésben volt vele, becsülte rendkívüli tehetségeit, ha politikai felfogásában nem tudott is osztozni. Magyarországban már nem beszélhetett volna vele; de halála után leánya, Mária irt neki egy rendkívül szép levelet, a melyben atyja betegségéről, szenvedéseiről s végre tragikus haláláról értesíti, s igen mélyen járó tehetségre valló jellemzésben állítja elénk atyját és anyját e párhuzamos jellemzésben: „Nem szólok itt ő róla (anyjáról). Én azt hiszem, hogy egy szentről, egy martirról nem szabad a nagy közönség előtt szólani. Mert a nő szeretete által mártír, s az az ő titka. S mihelyt szeretete meghal, ö is a sírba száll. A férfi mártír egy eszményért, egy országért, s ezek idéznek elő revolutiókat a világban; a mi a világban történik, az a történet tulajdona, azért följegyzi ez a harczosok küzdelmeit, szenvedéseit. De a nő országa a háza, családja, benső világa; s ez csak addig marad szent s tiszta, mig a nyilvánosság éles lehellete nem érinti meg." Mielőtt megőrült volna, körülbelül 1865. karácsonya táján, mint rendesen, akkor is elment a templomba megáldozni; utána hirtelen rosszul lett s kitört rajta az őrültség. A család azonnal engedélyért folyamodott, hogy haza hozhassák. „A király táviratilag adta meg az engedélyt: a királynak nagylelkű cselekedete mélyen meghatotta a családot." — IV. 307—8. A következő év is az akadémia és országgyűlés közt oszlott meg. Az akadémiában az a változás állott be, hogy minden egyes osztálynak lett titkára az uj rendszabály értelmében s igy ő mint a második osztálynak titkára, csak ez osztály jegyzőkönyveit volt köteles szerkeszteni; munkája tehát egyharmadrészre szorult. E helyett azonban kapott más hivatalokat. Először is az akadémiai alapítványokat rendező bizottságnak lett jegyzője. Az alapítványok legtöbbjéről nem volt alapítólevél, s igy ezeket most kellett rendezni. Háromszor tartottak ülést ; a mult igen sok szabály-