Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

82 szobámban ; mélyebbnél mélyebb bölcsek munkái ragyogtak ott . . . Ah, mennyi időm veszett kárba a mélység homályaiban ! mig végre kiábrándulva az elmélet titkaiból, azon határozatra juték, hogy jobb lesz nekem a siralomvölgy szinén járni, s az életet kutatni ugy, a mint van, s nem ugy, a mint lenni kellene . . . Kitűztem czélul a Lélektant. Olvastam, jegyezgettem, irtam s 1845-ben elkészült első dolgozatom stb." A homályból, a német homályból azonban még nagyon soká nem tudott kimenekülni. A lélektan természettani rendszere 143. lapján irja : „Miként használták s használják még manap is a tanodákban, különösen német szomszédaink az elhirült észt, köztudomásu dolog; időmet többre becsülöm, minthogy ez ingatag alapot fejtegessem, melyre jelen korunk ha nem is legnagyobb, de leghíresebb philosophusai építék rendszereiket, a mely rendszerek a mily nagy zajt ütöttek az elméletben, oly hasznavehetetlenek az életben." Még élesebben ítéli el ezt a rendszert az Élet története cz. művében, pedig mindkettőben maga is jórészben még a németek homályoskodó bölcseletének hatása alatt állott. A korabeli magyar bölcselők is teljesen a régi csapáson jártak. Rendesen csak segédkönyveket adtak rövid kivonatos alakban vezérfonalul ; nagyobb rendszereket csak hosszabb-rövidebb czikkekben ismertettek, a melyek aztán tüzesebb vitákat is idéztek elő Kant, főleg pedig Hegel követői és ellenfelei között. — Ruszék Antal 181 l-ben Philosophiai értekezések czimen adott ki három művet. Az első szorosan vett Noetika akar lenni; a második rész a bölcselet encyklopédiája akarna lenni, de tulajdonkép csak röviden ismerteti a bölcselet egyes részeit — mindegyikben felsorolván a nevezetesebb kül- s esetleg belföldi bölcseleti műveket. A harmadik rész a bölcselet történetével — a magyar bölcseletével is — foglalkozik. A művekben nincs eredetiség; főérdeme, hogy a tárgyakat magyar nyelven adja elő. Sok helyen küzködik a műszókkal s ép azért néha 2—3 magyar műszót is felhoz ugyanarra a fogalomra, hogy valamikép megértesse az idegen fogalmat; egyes fogalmakra azonban megtalálja a helyes magyar szót, vagy ha lefordítja is az idegent, elég találón adja vissza eredetijét. Sokkal nagyobb nehézséget okoz olvasásában a sok, nagyon is bonyolult mondatszerkezet, a mint ez nyelvünk akkori állapotában szinte minden magyar műben megvolt, a mi ellen Kazinczynak annyit kellett küzdenie. Ugyané nehézségekkel találkozunk a történeti részben is, csakhogy még fokozottabb mértékben, mert még több s nehezebb műszóval kell neki megküzdenie az egyes bölcseleti irányok jellemzésében. Pedig ő mindent magyarul igyekezett kifejezni; purista volt a szó szoros értelmében, mert meg volt győződve, hogy a magyar tudomány csak akkor születik meg, ha a magyar nyelvet minden oldalról kiműveljük. Hasonló irányú és czélu műveket irt Fehér György is, csakhogy az egész rendszert sok év közbevetésével dolgozta ki. így 1836-ban kiadott philosophiai propaedentikájában tüzetesen és világosan foglalkozik az egyes