Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

103 A mi most már a székfoglaló tartalmát illeti: az önismeret fontosságának kiemelésével kezdi ; s bevezetése végén czéloz kora nevezetes viszonyaira is. „E jelen dicső átalakulási korban, szabadságunk küszöbén, lelkemből kivánom hazámnak, hogy a nemzet szerencséjének mérlegét mindig oly férfiak tartsák kezökben, kik ismerik a magyart, s hiszem, hogy szabadságunkkal boldogságunk is felviruland." Ezután tér át a tulajdonképi bevezetésre, t. i. hogy az ember lelkére külsejéről ismerhetünk, mert a mi belsőnkben végbemegy, az kifejezésre jut külsőnkön is. Kijelentése szerint egy munkán dolgozik, az Alakismén, a mely a külsővel foglalkozik; ennek egy része a székfoglaló is: a koponyaisme. Talán, mondja tovább, érdekesebb tárgyat is választhatott volna, de hisz föllépése tiem lesz utolsó. „Eletemet, iparomat hazámnak szentelem, s csak ugy, és addig áldjon Isten, mig hü és munkás polgára leszek nemzetemnek." „Koponyaismének az ismeretek azon ágát nevezem, mely a koponya alakából az agyra, az agyból a lélek tehetségeire következtet." Fejtegeti aztán, hogy a koponya teljesen megfelel az agy alakjának. Előbb azt hitték, hogy az agy fejlődik először, aztán a gerinczagy; most megfordítva azt tanítják, hogy előbb a gerinczagy, aztán az agy fejlődik. Előbb van meg az agy, aztán fejlődik hozzá a koponya, vagyis a koponya együtt fejlődik az agygyal, s igy természetes, hogy alakja is teljesen egyforma. Elmondhatjuk tehát: nagy fő, nagy agy; szép fő, szép agy. Áttér ezután az idegrendszer magyarázatára ;• kifejti, hogy az ideg végtelen finom szálacskákból áll. Hogyan közlekedik most már a test és a lélek? A régi nehézkes felfogással szemben hivatkozik a világosság, a mágnesség és villamosság közlekedésére. Ugy fogja föl tehát a viszonyt, hogy az idegek működése nagyon is hasonlít a villamosság működéséhez s ép azért idegfolyamnak nevezi. „A test és lélek közt áll az idegfolyam, mely az agyból s az innét szállongó idegekből fejlődik ki." Meglepve látjuk, hogy az idegek működését már a villamossággal hozza párhuzamba. Természetes, hogy ez tulajdonkép csak a működés módjának magyarázata, de nem maga a működés veleje. Ezután az agy felosztására tér át ugyanoly alapon, mint előbbi értekezésében is láttuk: nagy-, közép- és kisagyra osztja. E három résznek megfelelöleg veszi aztán vizsgálat alá a koponyát is. A nagyagy széke az értelemnek, a középagy a kedélynek, az agyacs az akaratnak. A bizonyításban aztán nagyon is általánosságokban marad meg. Az ember születése előtti állapotából igyekszik megfejteni, hogy akkor az embernek inkább a gerinczagya működik, azért több benne az ösztön; később fejlődik a nagyagy, s akkor lesz aztán fejlettebb az értelem. Az állatokban is ezt találjuk. Majd átmegy a férfi és nő különbségére, s azt állítja, hogy a férfiban a nagyagy, tehát az értelem van kifejlődve, a nőben a középagy, vagyis az érzelem. — Bizonyítékul felhozza egyes kiváló embereknek koponyaméreteit