Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1904

127 szerkesztőt, hogy a cikket nyomassa ki cenzurálás nélkül. Kovács Pál szerkesztő a cikket először felolvasta az utcán a közönségnek. Ez kinyomatását követelte. Csak ezután vitte Kovács Pál a cikket a könyv- és hirlapbiráló hivatalba. Simon Zsigmond nem tett kifogást a kinyomás ellen. Március l6-ikán megjelent a cikk. Mivel a cikk a még fennálló cenzúrai szabályok ellenére jelent meg, Deáky főigazgató hivatalos kötelességéből folyólag az esetről jelentést tett a helytartó-tanácsnak, a revizor eljárását a helyzet nyomasztó és követelő voltából magyarázva meg. A helytartó-tanács a rohamosan fejlődő politikai események hatása alatt hallgatással mellőzte az ügyet. Különben a cenzúra ekkor már végét járta. Március 20-ikán, illetőleg 24-ikén az országgyűlés elfogadván a sajtószabadságról szóló törvényt, a központi cenzori hivatal elnöke akként utasította a helytartó-tanács meghagyásából Simon revizort, hogy megszűnvén a cenzúra, hivatalát zárja be ; a hivatalos iratokat és a pecsétet pedig adja be az akadémiai könyvtárba. Simon megtette Maár Bonifác könyvtárőr jelenlétében. Mikor Simon erről március 27-ikén a főigazgatónak hivatalos jelentést tett, iratában a maga és Stanke nevében kinyilvánította, hogy „azon esetre, ha a mindenkép terhes és kellemetlen s rá felsőbbleg erőszakolt hivatalnak általa harmadfél hónapig, elmozdított elődje Stanke Leánder által pedig ötödfél hónapig tartott viseléséért felsőbb helyütt némelly jutalom utalványoztatnék, azt ők mindketten a vakok pesti intézetének ajándékozzák".

1 1 A Stanke-Simon-féle esetek bővebb leírását a Századok 1903. évfolyamának 375—379. lapjain olvashatni e sorok írójától ily címmel : Két győri bencés tanár mint könyvrrvisor lS47j8ban.