Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1904
108 városbiróhoz vonultak s beiratkoztak a nemzetőrök közé. A gimnáziumi tanulók is követték az akadémiai ifjúság példáját s „haza, haza!" kiáltásokkal eltávoztak az intézetből. 1 Az akadémiai ifjak e tettét egyik társuk, Eöttevényi, igy irja le az 1848-ban megjelent „Nevelési Emléklapok"-ban „Mi nemcsak az ujabb események óta vagyunk összeforrva a néppel, a polgársággal ; de összeolvadtaknak tekintők magunkat már régóta s külön testületként feltűnni a nemzetegységben soha sem kivántunk. Mi minden alkalmat megragadánk, hogy simulhassunk polgártársainkhoz, —- alkalmazkodánk, hogy magunkat előttük kedvessé, társaságukra méltókká, a közibök emelkedésre éretté tegyük . . . Tekintve pedig, hogy mi a hazának polgárai is vag3'unk, tettleg kívánók bebizonyítani, hogy mint a honpolgárok vérei, velük egyeknek tekintjük magunkat s azon bizalmas felszólításukra, miként bizonyos esetekben szolgálatunkra bizton számolni fognak : készséggel nyujtánk kezet, a nemzet őrség országos testületébe olvadánk, megmutatni óhajtván ez által is, hogy méltók akarunk lenni polgártársaink bizalmára. A polgárság részéről szívesen fogadtatánk, minek jeléül négy küldöttünk a rendőri választmányban ülést és szavazatot nyert. Azóta az ifjúság is résztvesz a rendes őrszolgálatban s minden tagja testületünknek ugy viseli magát mindig és mindenütt, mint a rendnek őre, a miért is a győrvármegyei és városi vegyes rendőri bizottmány viseletünkkel szemben több izben kifejezé teljes megelégedését." A Hazánk (1848. évf. 189. sz.) is dicsérőleg nyilatkozik az ifjúság e tettéről, midőn igy ir : „Különösen ki kell még emelnünk a helybeli tanuló ifjúságot is, kik szükség esetén szinte készeknek nyilatkoztak fegyvert fogni ; eddigi viseletük által pedig minden békés polgár becsülését méltán kivivák, mert nem hogy zavarokat csinálni, de sőt minden keletkezhető rend- és rendbomlást férfiasan, de minden erőszak nélkül szép szavakkal gátolni iparkodtak. Éljen a derék ifjúság, — s mutassa meg továbbra is, hogy a kor eszméinek békés utoni felfogására ő is megérett már, de ha kell, életét is kész áldozni a hon javáért." A tanári kar ezzel szemben mérséklő tényezőként szerepelt. A már említett március 17-iki d. u. 5 órakor tartott tanácsülésében elhatározta, hogy az ifjakat „ismétlőleg és atyailag meginti, hogy minden nemes buzgó törekvés mellett az előadási órákat el ne mulasszák". Az ülés után ugyancsak a tanácsülés határozatából folyólag az akadémiai és gimnáziumi igazgatók megjelentek a városbirónál és felszólították, hogy az akadémiai ifjaktól csak az előadási órákon kivül fogadja el az őrszolgálatot. A felszólítás nem hangzott el eredménytelenül, mert másnap (márc. 18.) az őrsereg ezredese az egybehívott ifjúságnak kijelentette, hogy köszönettel 1 Az említett márc 17-iki jegyzőkönyvből. — * Péterfy Sándor közli a Győri Hírlap 1902. évf. 258. számában.