Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

állást foglaljon el. Négy évi működése Esztergom és részben Komárommegyében általános tiszteletet szerzett neki : s ez érdemei révén nevezte ki őt Kádas Rudolf lemondása után Trefort Ágoston a győri kerület főigazgatójává. Huszonnégy évet töltött ez állásban, a mely tiszteletreméltó, de nagyon fontos is, mert nemzeti kulturánk irányítása van kezébe téve. Szinte egész tanár-nemzedéket nevelt föl e hosszú idő alatt, a kik sokat köszönhettek útbaigazításainak, mert tapintat, szeretet és hosszú évek tapasztalata egyesültek benne. Az ő elnöklete alatt tartott első értekezleti jegyzőkönyvtől az utolsóig mind arról tanúskodnak, hogy állását a legkomolyabban fogta föl. Oly időben vette át a tankerület vezetését, a mikor tantervünk épen gyökeres átalakuláson ment keresztül, s nemcsak a tananyag módosult, hanem a módszerben is uj irány kezdődött. Az ezen ügyben tartott értekezlet jegyzőkönyve egész tanulmányszámba megy, s azt mutatja, hogy nemcsak szaktárgyaiban, hanem a többi tárgyban is oly bő ismeretekkel rendelkezett, hogy a módszeres előadásokra nézve is adhatott alapos utasítást. Innentől kezdve minden évi látogatása alkalmával egy-egy nevezetesebb paedagógiai mű ismertetésével vagy paedagogiai elvek fejtegetésével kötötte le a figyelmet, keltett érdeklődést, adott uj lökést az előhaladásra. Látogatásai alkalmával figyelemmel kisérte a tanár minden működését, s hosszú gyakorlata azonnal észrevette, ha előadás vagy kérdezés közben valami paedagógiai vagy tudományos tévedés csúszott be, s előadás után azonnal közölte észrevételét mindig szeretettel és tapintatta], hogy a fiatal tanár azonnal észrevehette, hogy jóakaró vezetővel van dolga. A növendékek örültek látogatásának, nem féltek tőle, mert látták, hogy igaz szeretettel közeledik hozzájuk, érezték, hogy még megrovásaival is mindig javukat akarja. Mint tanárkodásában, ugy magas állásában is, a szeretet volt a vezetője s ez szerzett neki igen sok tisztelőt De ez volt aztán sokszor ártalmára is, mert félreismerték magatartását még az életben is. Ha feltette is magában, hogy kellő szigorral fog eljárni, sokszor a legcsekélyebb kérő szó is megingatta elhatározásában : szive győzött eszén. Csak egyben tudott megingathatlan maradni, mikor a magyar irodalomról és történetről volt szó ; az e tárgyakban való tudatlanság iránt kíméletlen volt. Állásának minden kötelességét lelkiismeretes pontossággal teljesítette, azon volt, hogy ne állásának adják meg a tiszteletet, hanem a lelkiismeretes munka-szeretetnek. Azon volt, hogy minden tekintetben példa legyen tanárnak és tanítványnak egyaránt. Igen sokszor megjelent az ifjúsági isteni tiszteleten, részt vett a lelkigyakorlatokon, sokszor a rendes szentbeszédeken is ; s ha csak tehette, nem mulasztott el egyetlen iskolai ünnepet sem, nemcsak azért, hogy példájával, hanem igen sokszor azért is, hogy tartalmas, mindig ideális irányú felszólalásaival is lelkesítse az ifjúságot. S e kettős elvet: Isten és haza, soha sem tévesztette szem elől, azt sürgette mindig, hogy a növendékség képzésének alapjai legye-