Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

30 Lemondtak a vagyonról, szinte lakatlan helyekre vonultak, hogy kezök munkájával keressék kenyeröket, fölöslegöket kioszszák, szabad idejöket imádságban s jótékonyságban töltsék. Mily hatással kellett mind ennek a harczkedvelő magyarra lennie, a ki ismerte ugyan a földmivelést, de szolgáival végeztette. Az anyagi hasznon kivül mekkora erkölcsi tanulság rejlik e munkásságban nemcsak a magyar népre, hanem minden idők emberére, rátok nézve is! A munka nem szégyen többé, hanem lelki szükség, ez fejti ki a testi erőt, ez fejleszti a lelki tehetségeket is s emeli az embernek erkölcsi méltóságát. A ki tehát az embert megtanítja dolgozni, az több jót tett vele, mintha a világ minden kincsével ajándékozta volna meg. Mert a kincs tétlenségre, s evvel lassan erkölcsi romlásra visz, a munka ellenben tökéletesedésre, erkölcsi nemesedésre vezet, megtanít az igazi élvezetre, az emberi erőnek s vagyonnak megbecsülésére. Méltán mondja Montalembert gróf, hogy az eke ép oly dísze lehetne a benczések czimerének, mint az irótoll. íme, K. Ifjak, a vagyonnak megvetése igy lesz a munka szeretetévé s valódi erkölcsi tőkévé! S a családról való lemondás ? Mily csodálatot kelthetett ez egyszerű emberek tiszta élete az erről csak fogalommal sem bíró magyar emberben? Szinte nem is földi embereknek képzelhették őket! S valóban, ez a lemondás tette szeretetöket is földfölöttivé, s ép azért, a mit lemondásukkal egy családtól megvontak, azt százszorosan adták viszza az egész emberiségnek Nézzétek, hogyan viszik gyermekeiket a rómaiak sz. Benedekhez ! Nézzétek, hogyan viszik a magyarok is fiaikat a szerzetesekhez dicső királyuk példájára, hogy nevelésöket rájok bizzák ! Másfél ezred, nálunk kilencz század telt el azóta, s a bizalmat a hosszú idő nem apasztotta, inkább fokozta. Mert lélektani tény, hogy igazi nevelő, igazi vigasztaló, igazi ápoló csak az lehet, a ki lemondva a világról s igy magáról is, teljes szeretetével hivatásának él. Mert az iskolában az összes paedagogia, az életben a lelki vezetés s a betegápolás összes titka csak ez egy szóban van: szeretet. Áraszszuk szeretetünk egész melegét arra, a mivel, a kivel foglalkozunk, s biztosan czélt érünk, mert a szeretet elől nincs menekvés, meghódítja az a legridegebb embert is. O, e kilenczszáz év sűrű lombfedele hány névtelen hőst takar, a kik nem ragyogtak értelmökkel, de szivök melege ezernyi ezer könyet szárított föl. S ne feledjétek, K. Ifjak, hogy Eötvös szerint is legigazibb, egyetlen boldogságunk — mások boldogítása igaz szeretettel ! S e két erényöket mi tette szinte legyőzhetetlenül csodálatos erejűvé ? A tökéletes engedelmesség! Nem a barbár népek fátumában való megnyugvás ez, hanem a végtelen hatalmú Isten akaratával való teljes egyetértésben áll! Ez adja meg aztán a léleknek azt az elszántságot, hogy a jó czéltól semmi eltántorítani nem birja, s ebben ail a keresztény, szerzetesi engedelmesség ellenálhatatlan hatalma. Nézzétek szent Benedeket, mily rendületlenül áll ellen kötelessége tudatában Totilasnak, s ez hogy meghajol