Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

21 Magyarország Védőasszonyának rendeli nevezni. E Védőasszony tisztele, tére építi a nagyváradi bazilikát, s annak boltivei alatt imádkozik azután Isten Anyjához, nemzetéért a szent király; mikor vitézei élén csatába indul, előbb Máriát hivja segítségül; harczosainak ajakán, kardjok villaná­sakor, a Mindenható Istennek s a magyarok Nagyasszonyának neve hang­zik, s a kivívott győzelemért Isten után Mária felé száll, közös hálaadó énekök. De nemcsak e két szent király, hanem hosszú sorban a többi mind­az ország zászlósai és a nép, igaz tisztelettel adózik mindenkor a bol­dogságos szent Szűznek, mint a magyarok Nagyasszonyának, Magyaror­szág nagyhatalmú szószólójának. Nem rege, vagy mese, a mit közre adok, hanem mind igaz történet, melyet e nemzet életének fenmaradt emlékei még ma is, minden élő szó­nál elevenebb beszéddel hirdetnek. Hirdetik ezt a kövek; a nagyszerű templomok, apátságok, prépost­ságok, szerzetes rendek házai, melyeket királyok, országnagyok kincse épített, alapított, és a szent Szűz nevével ékesített. Hogy csak néhányat említsek: Sámuel király alapította a saári, I. András a tihanyi, II. Béla a dömölki apátságokat, nagyobb dicsőségére a legszentebb Szűznek. Hirdetik a városok és falvak, melyek ős időktől fogva a boldogságos Szűznek, vagy szent szombatjának nevét viselik : Mária-völgye, Mária-Radna, Mária-Pócs, Mária-Nostra, Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Boldog­asszonyfa, Szombathely, Nagyszombat, Muraszombat, és még számtalan kisebb nagyobb községe a magyarok földjének. Hirdetik a szent Szűz tiszteletére szentelt harangok; maga a nálunk ősidőktől elrendelt napi háromszoros harangozás; az ország régi pénzei, melyeken a szent Szűz képe ékeskedik, s e körül a felírás : Patrona Regni Hungáriáé, Magyarország Védőasszonya, könyörögj érettünk. Hirdetik a harczi emlékek, kardok, alabárdok, vértek, pajzsok, harczi zászlók, metyeken a magyar czimeren kivül a szent Szűz képe aczélozta a hősök vitézségét a pogány török ellen vivott csatákban. Az ezredéves nemzeti kiállításban 1896. megindult lélekkel szemlél­hettük történetünk szent emlékeit, melyek nem kevésbé őrizték meg nap­jainkig az ős magyarok Mária tiszteletének, mint vitézségének dicsőségét. Milyen eleven hit és bizodalom hímezte a harczi zászlókra a szent Szűz képét és irta azokra a hazaszeretet tüzétől lángoló sziveknek imád­kozó fohászait. Van e zászlók között történetünk szomorú napjainak egy vigasztaló emléke is: zászló foszlány piros damaszt selyemből, beszőtt virágdiszszel. A szövet egyik oldalán a Szűz Anya képe, balkarján a gyermek Jézussal, aranysugarak közt, szépen festve, szétszakadozott felí­rással, melyből csak a Patrona szó maradt épen ; a másik oldalon az ország czimerét és a szintén hiányos felírást látjuk. E zászlófoszlányról a hagyomány beszéli, hogy Batthyány Károly, a mohácsi csatában nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom