Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

hagyománya : fölötte drága nekünk égi Anyánknak édes jósága, Nagyasszonyunknak kegyes oltalma is. íme, ünnepünk szent órájában jobbágyi tisztelettel meghódolunk színed előtt Királynőnk, gyermeki szeretettel megcsókoljuk kezedet, Anyánk! Asszonyunk szűz Mária, könyörögj érettünk ! * Mert Mária valóban a mi Asszonyunk, vagy mint az ősök tisztelete öt köszönti : magyarok örökös Nagyasszonya, Magyarország nagyhatalmú Szószólója. Két nagy, szent király nevezte Ot e névvel. Szent István, az apostoli király : Nagyboldogasszonynak, szent László, a hős király : az ország Patrónájának czimezte Máriát. Ez ország népe épp azért lett: szűz Mária családja, szűz Mária népe; s a magyar harczos: szűz Mária lovagja. Mikor a kezdet ilyen módon indult, nem csodálkozom, hogy a boldogságos Szűz tisztelete e magyar földön oly szélesre terjedt, mint a mily széles ez ország, s a szivekben oly mélyre vert gyökeret, mint a mily mélységesen érző a magyar szív. Szent István nagy, nemes lelke gyengéd szeretettel ragaszkodott országához, a magyar nemzethez, melynek atyjává rendelte őt a jó Isten. E szeretettől indíttatva, országa fenmaradását, nemzete életét biztosítani is akarta időtlen időkre. Vallásos érzése és mély bölcsesége pedig nyilván megmutatta neki, hogy ez ország fönmaradását, a nemzet életét csak a Krisztus keresztjének vezérlő, fentartó áldásai biztosíthatják. Oda is menekült népével a Krisztus keresztje alá s ott, mint minden, a ki e keresztnél keresi üdvösségét, lélekben találkozott az Úr Krisztus szent Anyjával, a boldogságos szűz Máriával ; és szive hirtelen megérezte, hogy az Úr Jézus királyi trónusa előtt senkinek szava hathatósb nem lehet, mint a saját édes Anyjáé, a kire lecsukódó szemeinek utolsó tekintete vetődött ott a kereszt alatt. Azért tehát, a mikor István király az Üdvözítő Jézus szent keresztjét, tanítását, törvényeit, szeretetét a magyarok szivébe beültette, a csirát verő gyenge növénynek ápolgató kertészévé és a századok viharai közt a kereszténység megerősödött fájába kapaszkodó nemzetnek Istennél közbenjáró Nagyasszonyává, a boldogságos szent Szüzet kérte és választotta. Az egész magyar nemzetet, országát, népét jövendő sorsával, — apai szivének féltett kincsét, édességes fiát: Imre herczeget s annak személyében az egész ország drága reménységét, a mindenkor való magyar ifjúságot beajánlja a szent Szűz oltalmába, birtokába, hatalmába, jóságos és irgalmas pártfogásába: »Neked ajánlom, oh Mária, ez örökségédet, védelmezd meg ellenségeitől, oltalmazd meg a sátán megrohanásaitól«. így beszél, így imádkozik a szent király, az ország nagyjaitól körül-