Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

II cselekményt végez és egyszerre átadja magát mindenestül az Istennek, míg a ki csak a parancsokat teljesíti, az részenkint végez csak jócselekedeteket. Már pedig sokkal nagyobb az, ha valaki a fát gyökerestől, gyümölcsöstől egyszerre átadja másnak, mintha csak részenkint juttat neki annak gyümölcséből. De bármily kedves legyen is Isten előtt a szerzetesi fogadalom, parancsolva az mégis nincs. Az Ur Jézus ugyanis azt mondotta a hozzá közeledő és tőle kérdezősködő ifjúnak, kit pedig szeretett : »Ha be akarsz menni az életre: tartsd meg a parancsolatokat« (Máté 19, 17.). Az üdvösségre tehát okvetetlen szükséges, hogy a szent Benedek által hirdetett és megtartott hitet, mi is állhatatosan mindvégig megtartsuk és gyakoroljuk. Szent Pál szerint ugyan hit nélkül lehetetlen kedves lenni az Istennél (Zsid. 11, 6.), vagyis az örök üdvösséget elnyerni nélküle nem lehet. Hisz még a költő is mondja : Szegénynek drága kincs a hit, Tűrni, remélni megtanít, S neki, míg a sir rá nem lehel, Mindég tiirni és remélni kell. Ily szegények vagyunk pedig mindnyájan egytől-egyig. A hiten kivül továbbá még rendhez is kell szabni magunkat. Mert szent Ágoston szerint a rend az, melyet ha megtartunk az életben, az Istenhez vezet el bennünket és mely nélkül, ha nem tartjuk meg az életben, nem juthatunk el Istenhez (De Ordine. Lib. I. c. 7. n. 27.). Tehát azon ember is, ki rendbe nem lépett, tartson mégis rendet : a felkelésben, a lefekvésben, az imádságban, a munkában, az evésben, a szórakozásban is. Szent Benedek 544. márcz. 21-én a templomba viteté magát, ott a szentáldozást útiköltség gyanánt vette magához és rendtársai kaijai között adta tiszta lelkét Teremtőjének vissza. Ugyanekkor két szerzetes különböző helyen látott igen drága szőnyegekkel födött, fényesen kivilágított ösvényt, mely a földről egész az égig nyulott. Hozzájuk közeledett most egy ismeretlen idegen és így szólott hozzájuk: Lássátok, ezen ösvényen ment Benedek föl az égbe. A. H. ! Ez az ösvény számunkra is tárva-nyitva, de csak úgy, ha a szent Benedek által hirdetett hitet, mint ő, mi is gyakoroljuk, ha az állapothoz mért tisztaságot és rendet megtartjuk. Dicséijük a dicső férfiakat, atyáinkat nemzedékeinkben. Legjobban akkor dicsérjük őket, ha nemcsak szóval hirdetjük jeles voltukat, hanem ha példáikat is, a mennyire tőlünk telik, követjük. II. Szent Benedek, a szerzetesrendek patriárkája, millió és millió követőre talált már 14 század óta. A mint a fát gyümölcse dicséri, úgy sz. Benedeket az ő hű követői. Neve a latin Benediktusból véve magyarul áldottat jelent, ő nemcsak névleg, de tényleg áldása lett a népeknek, a magyar népnek is.