Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

406 irka-firkának kevés a haszna, ép azért megszüntette az évvégi szakjelentést is — s helyette az állandó tanmenetet sürgette. 1888-ban minden tanári kar elkészítette ; kisebb, összefüggő részekre osztotta minden tanár a tárgyát s ugy állapította meg, mennyi idő alatt végezheti el, külön jelelve meg az összefoglaló ismétlésre szánt időközöket. Igy láthatja az igazgató is, a tanárok is, nem halmozódik-e össze egyszerre több tárgyból összefoglaló ismétlés, a mi a növendékeket túlterhelné ; így láthatja az igazgató, vájjon a tanár helyesen halad-e előre, így láthatják a rokontárgyak tanárai, mikor tehetnek más tárgyakra egyes vonatkozásokat. Mindez azonban csak a vázlat, a lelket a tanárok módszerének, illetve kölcsönös megbeszélésükön alapuló módszernek kell megadnia — az Utasítások nyomán. Ezek azonban a legtöbb fiatal tanárt nem segítik közelebb czéljukhoz, mert vagy üres szócséplésből állanak, vagy oly irányban adnak utmutatást, a melyet csekély számú hallgatóság mellett lehet követni, de 40—50, sőt több tanulóból álló osztályokban már lehetetlen volna végrehajtani, A legtöbb segítséget még öntudatos, éltesebb tanárok adhatnának, ha sok fiatal tanárban nem volna meg a hiúság, sok idősebb tanárban pedig a kényelem, s szívesen vennék a fáradságot egymás óráinak látogatására, közös eszmecserére. Főhibánk volt is s most már talán örökre az is marad: a szakrendszer; minden tanár a saját szaktárgyát tekinti a főtárgynak, nem akar a saját hiúságából engedni — így aztán a szegény tanuló adja meg az árát, mert agyongyötrik sok haszontalan szószaporítással. — Főbaja rendszerünknek az is, hogy nincs egyetlen egy igazgatónk sem. Az igazgatókat először is nem volna szabad annyi bürokratikus dologgal elhalmozni Másodszor, mielőtt igazgatóvá neveznék ki, éveken át saját szaktárgya mellé minden más szaktárgyat is át kellene neki adni tanítás végett, hogy igy legalább a gymnasiumnak főtárgyait maga tanítaná s így maga is dolgozná ki módszerét. Ha ily előkészület után kerülne valaki igazgatónak, akkor tudná aztán tanárait igazán vezetni, szaktárgyaiba belenevelni, őket ellenőrizni, de az intézet fölött is állani s akkor aztán előállhatna egy tanári kar, a mely hivatása teljes tudatában semmit sem tenne, csak azt, a mi a közczélra az ifjúság lelki művelésére szükséges. Mig ezt meg nem teszszük, minden utasítás csak fölösleges papírfogyasztás. Iskolakönyvek bírálata. Már a megelőző korszakban láttuk, hogy a kormány nemcsak a tanterv megállapításába folyt be, hanem az iskolakönyvek megírásába s igy bírálatába is Természetesnek fogjuk ezt találni ezen korszakban is, a mikor a czenzúra még erősebben virágzott Mint az előző korszakban nem tudtak megfelelő könyvekhez jutni, ép úgy találjuk ebben is ; folytonos a panasz a könyvek miatt. Panaszkodtak a könyvkereskedőkre is, hogy nagyon hanyagok a könyvek megszerzésében, s igy a fiuk nem juthatnak hozzájok kellő időben. Sőt 1810-ben azt a panaszt is olvassuk az értekezleti jegyzőkönyvben, hogy egyes kiadók a rendes