Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

3«7 de más szempontból tekintem a gymnasíumban, másból a reáliskolában. Már pedig igaz, hogy a festőnek első ecsetvonása viszonyban áll az utolsóval ; egyik úgy, mint a másik azon képhez való, melynek tervét kigondolta. Nekünk is tisztában kell lennünk a feladattal. Non potestis duobus dominis servire. — A reáliákat azonban más czélból sürgetik ; sokan alapul akarnák vetni az egész nevelésnek. Es ez az, mi ellen váltig küzdenünk kell. Ha egyszer megkezdjük a materialismus szörnyét simogatni, majd felülkerekedik; csak jöjjön meg az igazi ember, kinek hitvallása a természet és vegytan törvényein, morálja a haszon és élvezet igényein túl nem emelkednek! Non potestis duobus dominis servire.« A gymnasiumoknak tehát ezentúl a reálistákról is keilend gondoskodniok? a reáliskolák pedig kizárólagosan saját czéljoknak élnek?! . . . »Ha a gymnasium valódi gymnasium, akkor ott a reálista nem fog megteremni; ha pedig vegyes természetű, akkor egy irányban sem érünk czélt.« Kifejti aztán összegezve, hogy a gymnasiumok elé roppant felada* van tűzve, az ideális iránynak nevelése. Kéri a tanári kart, gondolkozzék az eszmékről, s úgy vegye birálat alá a miniszteri tervet.« Vissza fogunk térni ez örök igazságokat tárgyaló levélre ; most tovább fejtjük a tantervek változásának történetét. — Itt csak azt említjük még meg, hogy a levél bevezetése a rajztanár kérdésével foglalkozik, a mi csak most lett tulajdonkép ténylegessé, mert a rajz az uj tervben rendes tárgygyá lett. Eddig mint rendkívüli tárgyban Fruhman volt az intézet tanára, s csak a szabadkézi rajzot tanította ; most a reáliskolában rendes tanári állást kapott s igy a főgymnasiumnak nem volt rajztanára. Helyette Fölsch Antal festőt fogadták fői ; ez azonban nem tudott jól magyarul. Ép ezért Kruesz főapát kikötötte, hogy csak addig alkalmazza, míg alkalmas, magyarul tudó rajztanárt kaphat. Rajztanárt azonban, a ki a rajzon kivül a szükséges geometriai, számtani és paedagogiai ismeretekkel is rendelkezett volna, bajos volt találni, ép azért válalkozott Bierbauer Lipót tanár, hogy a rajzot tanítja. A főapát őt nevezte ki rajztanárrá, s e megoldást a főigazgató is elfogadta. S ezóta a rajzot rendesen egyik rendtárs tanítja és pedig kellő sikerrel, a mit az is mutat, hogy az 1877-ig kötelességszerüleg beküldött rajzokkal a felsőbb hatóság mindig meg volt elégedve. Áttérve most már a tantervre, a következő két évben folytonosan az átmeneti intézkedések megvalósításával s a nagy tanterv kidolgozásával voltak elfoglalva. 1868. dec. i-én a főigazgató közli, hogy a mennyi' ségtani földrajz már ez évben tanítandó az V. osztályban. A következő év áprilisában felszólítja a tanári kart, mily intézkedést tart szükségesnek a VII. és VIII. osztályban az átmenetre nézve. A tanári kar örömének ad kifejezést, hogy nagyobb változtatásra nincs szükség, a mi a tanmenetet esetleg megzavarhatná. Csak a görög, magyar nyelv és irodalomban, nemkülönben a bölcseletben óhajt változtatást. A tanári kar javaslata az, hogy a magyar irodalmat a VII. o.-ban kezdjék heti 3 órával egész 25*