Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

67 15-én elrendelte, hogy minden beterjesztés is német nyelven történjék. Az igazgató erre a leghatározottabban azt válaszolta vissza, hogy a meny­nyiben e parancs a teljesen magyar vidék lakóinak beadványaira is értendő volna, a legnagyobb igazságtalanság ; végrehajtása pedig — épen mert a nemzeti nyelvet sérti, leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. A maga részéről pedig kijelenti, hogy a jövő évtől kezdve latinul teszi meg föl­terjesztéseit, a mint ezt meg is tette s folytatta 3 éven keresztül, a mikor az igazgatót mégis német nyelvű beterjesztésre kényszerítették. — E fel­terjesztésének hangja, főleg pedig a miatt, mivel ezt is még magyar nyel­ven tette, megrovást kapott avval a felvilágosítással, hogy a német nyelv nem vonatkozik a magán, hanem a hivatalos beadványokra A mint tehát látjuk, az igazgató a leghatározottabban szegült ellene a német nyelvnek ; s vele együtt természetesen az egész tanári kar. Ép ezért a felsőbb hatóság 1853. nov. 8-án azt irja, hogy az intézet tudomá­nyos és erkölcsi sikerével meg van elégedve, de nincs megelégedve a német nyelvben felmutatott eredménnyel; sürgeti tehát, hogy a történe tet a felsőbb osztályokban németül tanítsák. Az igazgató jelenti, hogy a kormány rendeletét közölte a tanári karral, az azonban azt válaszolja, hogy Győrött, ennyire tősgyökeres magyar városban, kevés kilátás lehet rá, hogy e terv sikerüljön. A kormány azonban nem nyugodott; 1854. jul. 4-én a felsőbb hatóság kérdést intézett az igazgatóhoz, haladt-e már a felső osztályú ifjúság annyira a németben, hogy ezen a nyelven tannlhatná a történelmet és földrajzot ? Ismét megkeresték a főapátot ez ügyben is, a ki február 22-én küldte le az igazgatónak a kor­mány kérdéses felszólítását. A tanári kar felelete sehol sincs jelezve ; ugy látszik, mélyen hallgatott. Erre aztán a kormány 1855. január 23-án 9410. sz. a. kelt rendeletében meghagyta, hogy a III. o.-tól kezdve német nyelven kell tárgyalni mindent, mert ez a legelterjedtebb, legműveltebb nyelv ; s ha majd az ifjak is hozzászoktak, akkor fokozatosan fog töké­letesedni német előadásuk szóban és Írásban ugy, hogy a felső osztá­lyokban a hittanon és magyaron kivül mindent németül lehet tárgyalni. Az igazgató erre bölcsen azt válaszolta, hogy e rendeletet tisztelettel vette és zsinórmértékül tekinti ugyan, de hogy a német nyelv mennyire alkalmas tanítás nyelvéül, azt csak a tanári kar állapíthatja meg. A tanári kar azonban e tekintetben semmit sem tett; legfeljebb a látszatért tett valamit külsőleg azon rendelet érdekében, a melyet a főapát nagy böl­csen az igazgatóval közölt, ez meg a tanári karral, a mely -aztán az egészet egyszerűen agyonhallgatta. Az igazgató is mindvégig latinul vezette iktatóját, többi irata mind magyar volt ; s csak az elengedhetet­len okiratokat irta németül. A kormány azonban még mindig nem nyugo­dott ; látván, hogy minden figyelmeztetése, rendelete eredménytelen, 1859. nov. 27-én azt a rendeletet adta ki, hogy a német nyelvi eredmény biz­tosítására szigorítani kell az I. o.-ba való felvételt; a ki nem tud jól

Next

/
Oldalképek
Tartalom