Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900
333 nem mondott le a győri főapáti házhoz való tulajdonjogáról. 1815-ben a H. T. felszólította Hollósy püspöki vikáriust, tegyen jelentést, megtörtént-e a főapáti ház átadása, s ha nem, akkor kin mult ? Mit jelentett Hollósy, nyomára nem akadunk ; a főapáti házat azonban erőszakosan lefoglalták. 1816. jan. 19-én a H. T. megbízta a veszprémi püspököt, hogy királyi biztosi hatalommal üríttesse ki a főapáti házat, a főapátot függessze föl egyházi és világi joghatóságától, s kényszerítse, adjon számot eddigi magatartásáról. A veszprémi püspök, Korbély György, 1816. márczius 16-án hajtotta végre megbízatását; hogyan és mily körülmények közt, arról nincs adatunk ; hogy azonban a főapát és a rend soha sem nyugodott bele, azt mindjárt látni fogjuk. A rend O felségéhez fordult, a lefoglalás napján maga a főapát adta be tiltakozását. O felsége különvéleményt kért a H. T.-tól, hogy mily kárpótlásra tarthatnak igényt a benczék ? A H. T. azt válaszolta, hogy semmire, mert O felsége kegyétől függött, hogy a főapáti házon kivül a kollégiumot is megkapták; a benczéknek sehol sem jár nagyobb lakás, mint a mekkorában a tanítással foglalkozó egyének elférnek; s annyi hely bőségesen van Pozsonyban is, Győrött is. (Főapáti levéltár, Fg. 62. 66.) Az ügy, úgy látszik, Nóvák főapát betegsége miatt egy darabig szünetelt; 1832-ben került ismét felszínre. A főapát, már Kovács Tamás, a H. T. akkori ügyvivőjéhez, Hoff, mann Ignáczhoz fordult a végből, hogy a pozsonyi lakóházban levő rajziskola termét és a rajztanár tartózkodó helyét adják át a rendnek, minthogy az épületnek eddig lakott részében a bölcseleti szak tanárainak nem tudnak helyet adni. Az I. Ferencz királyhoz beadott kérvénynek az lett a következménye, hogy a kért termeket 1833. aug. 13-án 21340. sz. a. megkapta a rend, s még a vakáczióban lefoglalta a rendház feje. 1838. jun. 4-én ismét a királyhoz, V. Ferdinándhoz fordult a főapát azon alkalomból, hogy a H. T. a rendet kötelezte arra, hogy a győri és pozsonyi akadémiában ő tartozik magyar tanárokat adni. Ez ügyben a H. T. Adankovics főigazgatót bizta meg Pozsony várossal alkudozni, de több éven át semmi sem történt. Végre 1846-ban előkerült ez az ügy ismét s a közvetítéssel megbízott H. Tanácsi referens, Szaniszló püspök egyenest elutasítandónak tartja kérelmével a rendet, hivatkozván a H. T. előbbi felterjesztéseire, a melyek szerint a rendnek semmi kárpótlásra sincs joga. Ha azonban a rendnek szüksége van a ház többi részére is, a melyet az elemi iskola foglalt el eddig, akkor a várossal egyetértve keressen elemi iskolának alkalmas épületet s ennek árához maga a rend is arányosan járuljon hozzá. Ezután még két évig tartott a rendnek küzdelme de sikertelenül; kérésével elutasították. A fönnebb előadottak tanulságos visszapillantásul szolgálnak azon bánásmódra, melyben a rend még egyháziaktól is részesült. A visszaállító levél világosan mondja, hogy a rend teljes birtokába lép mindazon javainak, melyeket eltörlés előtt birt ; visszakapta tehát teljes joggal a győri