Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

.458 mert az intézetben rendesen több, különböző felfogású ember működik. Ezeket együtt, egy elv körül csoportosítani, megnyerni a nevelés eszmé­jének, hogy az ifjak lássák, hogy az intézetben egyetlen czél uralkodik, — ez a tiszte az igazgatónak. Az újabb igazgatói utasítások is csak ezt az egy elvet irják körül bővebben. — E tekintetben intézetünk szeren­csésebb helyzetben van más, világi intézeteknel annyiban, hogy az igaz­gatót és tanári kart nem csak a nemzetiség, honpolgárság köti össze, hanem az egy vallás : A vallás magasztos erkölcsi elvei s az ezen elveken alapuló rendi szervezet, a mely tagjait egyéni tulajdonságaik mellett is szorosabbbn fűn össze. Bár rendünk ujabban csak a mult század vége, illetve a század eleje óta foglalkozott szorosabban tanítással, de azért mégis kifejlődött bizonyos tanári közszellem, a mely aztán közösen is lelkesítette a tagokat az elvállalt magasztos feladat minél pontosabb tel­jesítésére. Maga a tanárképző felállítása is fokozta ezt a tudatot, mert a rendet oly szép kiváltságokkal ruházta fel, a milyenhez fogható nincs e hazában. Intézetünk tanárainak önérzetét fokozta még az a körülmény is, hogy akadémiával volt kapcsolatban, a melynek bölcseleti karába a nemes ambíció és lelkes munka bármelyik tagot belesegíthette. Intézetünk híven tünteti fel az egységes szellemet az ötvenes évek­ben is. Székházunk valósággal középpontja volt a város felső, közép és alsó intézeteinek, mert egyes alkalmakkal a rend vendégszerető asztalánál is eszmét és érzelmet cserélhettek azok, a kik egy igazgató alatt külön­böző fokozatokon oltották az ifjúságba a tudományt, vallás-erkölcsi elveket. Az igazgató és tanári kar mindig át voltak hatva magasztos hivatásuktól, mely ha mindig terhes és fontos, százszorosan az volt az idegen uralom alatt. Az igazgatók mindig meg tudták őrizni azt a határt, a melyen túl menniök nemzetök elleni bűn lett volna ; másrészt óvatosan kerültek min­den összeütközést, a mely az intézet lételét, beléletét fenyegette volna. Valamennyien pedig rajta voltak, hogy intézetünk tudományos hírneve, emelkedjék. Maár Bonifácz, az érdemes akadémiai tanár és történet-tudós ügyesen készítette elő a főgymnasiumra való átmenetet, s utóda, Simon Zsigmond, négy évig tartó igazgatósága alatt lelkes kitartással hajtotta végre az átmeneti intézkedéseket ugy, hogy midőn utódának, Szabó Otmárnak az intézet vezetését átadta, már a könyvtárak és egyes szer­tárak meg voltak alapítva, illetve továbbfejlesztve. Utóda felhasznált min­den alkalmat és módot, hogy a szertárakat a lehető legnagyobb mértékben szaporítsa egyes gyűjteményekkel, a mint ezt az illető helyen említettük. Tanártársait irodalmi munkásságra biztatta, módszeres eljárásukkal igen sokszor érdemelték ki a felsőbb hatóság elismerését is. Az ötvenes évek szerencsétlen viszonyai nem igen voltak kedvezők a testületi szellem erősbödésére, mert őszinte nyilvánulását ellenséges hatalom akadályozta meg, öntudatosabb, határozottabb lett a 6o-as években. Maga a rend is rajta volt, hogy mint tanítótestület önálló felfogását érvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom