Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899

26 Arrabonája, áll első helyen s itt is főleg a mai Belváros s a rómaiak temetői nevezetesek. Utána a megyében a római utak mentén azok a helyek tűnnek ki, a hol egykor virágzó községek voltak. Igy az arrabonasabariai ut mentén vagy annak közelében : a Pánzsa-hid melléki győri szántóföld (s ez arról nevezetes, hogy a római uralom idejéből csak itt találtak eddig tudomásom szerint aranypénzeket), Csanak, Ménfő, PusztaSzent-Pál, Koronczó, Móriczhida és Árpás ; Tényő, Kajár, Gyömöre és Tétli ; dél felé : Baráthi, Nyul, Écs, Szent-Márton, Ravazd, Nyalka és Pázmánd; kelet felé: Heese, Szt.-Iván, Eörkény és Gönyő ; a Rába mentén : Rába-Szent-Mihály, Csécsény-Fud és Mérges ; a Rábcza mentén Abda és közelében Eöttevény. Mindezen helyek a Duna jobb partján innen feküsznek ; tul alig van egy pár község (Bácsa, Duna-szt -Pál), hol egy-két római érmet találtak, a miből eléggé kiviláglik, hogy a római birodalom a mosonyi Dunaágig terjedt és nem tovább. A tömegesen előforduló római pénzlelet tekintetében a fölsorolt helységek között tudomásom szerint egyedül csak Mérges tűnik ki, hol 1896. szept. hó 5-én körülbelül 300 drb. ezüstpénzt találtak vászonba takarva, fazékba téve bent a földben. A leletben 18 római császár, illetőleg császárné volt különböző mennyiségű pénzdarabbal képviselve. Igy Antoninus Heliogabalus 1 darabbal ; utána aztán III. Gordianus, I. és II. Philippus, Otacilia Severa (1. Philippus neje), Trajanus Decius, Herennia Etruscilla (Trajanus neje), Her. Etruscus, Quintus, Treb. Gallus, Volusianus, Aemilianus, I. és II. Valerianus, Mariniana, Saloninus, Gallienus és Salonina (Gallienus neje) többkevesebb példánynyal. Legtöbb volt a Valerianus- és Gallienus-féle pénz, ez utóbbi egyúttal bezárta a leletet. Gallienus egyik pénzének hátlapi körirata: P. M. TR. P. IUI. COS. III. egyúttal jelzi veretése idejét is, 256. évet K. u., s igy világos, hogy a kincs ezen év és Gallienus halála (268) közt lefolyt években került a földbe. Azt sem nehéz kifürkésznünk, micsoda körülmény kényszerítette egykori tulajdonosát arra, hogy kincsét földbe rejtse. Mi más, mint a birodalomra ezen időtájban gyakran törő gótok jövetelének veszedelme és nyomukban járó pusztulás, mely tartott mindaddig, mig Gallienus utódja, Claudius Gothicus őket keményen meg nem verte s a birodalomból ki nem űzte. A mérgesi római ember tette nem első és utolsó az emberiség történetében. Háborús világban őseink is hasonlólag cselekedtek, hosszú időn át gyűjtött kincseiket a földbe, mint legbiztosabb helyre rejtették. Római éremgyüjteményünk szaporodott néhány darabbal a szomszéd megyékből is, igy Veszprémmegyéből, főleg a Bakony aljából: Giczről, Tamásiból, Varsányból és B.-Szombathelyről ; Komárommegyéből : Ácsról, N.-Igmándról, különösen pedig Ó-Szőnyből; Sopronmegyéből: Kethelyről; Vasmegyéből: Szombathelyről ; Baranyamegyéből: Pécsről és Duna-Szekcsőről; Mosonymegyéből: Magyar-Ovárról; távolabb helyekről: Fiúméból, Ausztriából, Itáliából és Szerbiából.