Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899
20 azonban, mint a rajtok előforduló számokból (XX. vagy XXI.) sokan gyanítják, nagy volt, Míssong szerint két régi denariusszal volt egyenlő. Az állam hitelét nagyon bántó rossz pénzügyet Aurelianus megkisérlette javítani, elődeinél II. Claudius- és Quintillusénál jobb és szebb bronzpénzeket veretett, a melyeket nem lehetett oly^könnyen utánozni ; értéküket is szabályozta, de a mostoha körülmények között csak félig sikerült eredményt érhetett el. Utóbb Diocletianus vette kezébe az ügyet és fényes eredménynyel befejezte. A római pénzverő intézetekben újra szép és jó minőségű s a mi fő, határozott sulyu ezüstpénzeket veretett. Egységül a Nero korában dívott pénzlábat fogadta el : egy fontból 96 darabot veretett. Követték őt közvetlen utódai is. De már Nagy Constantinus eltért tőle, V72 sulyu ezüstpénzt hozott forgalomba, melyeket miliaresionnak neveztek, mivel Viooo arany fonttal voltak egyenlők. Végre II. Constantius alatt keletkezett egy ujabb fajta ezüstpénz, az u. n. siliqua (= x/ g 4 solidusszal), mely a miliaresionnak felét tette. Volt fél siliqua is. Ezzk voltak a római császárok fő ezüstpénzei, vagy az aranyérték behozatala után fő váltópénzei. Az ezüstpénzek képei és köriratai kisebb-nagyobb módosítással megegyeznek bronzpénzeinkével, mint azt érmeink bizonyítják ; ennélfogva ismertetésök fölösleges. A római ezüstpénzláb a római császárok korában igy változott : kezdetben Neroig megegyezett a köztársasági pénzekkel, tehát egy fontból 84 darabot vertek ; Nero és utódai kisebbre szállították, minden darab x/ 9 6od fontot nyomott, illetőleg kellett volna nyomnia; azonban teljesen hibátlan ezüstpénzeinknek súlya fokozatos hanyatlást tüntet föl 1, a mely alól csak egyes kiváló uralkodónak pénzei tesznek kivételt. Caracalla kétféle sulyu pénzt veretett : egyszerű és dupla denariusokat, ebben Sev. Alexander kivételével követték utódai is. Később, főleg III. Gordianus alatt annyira összekeverték a pénznemeket, s oly különböző pénzlábat használtak, hogy sokszor csak mérlegelés utján tudták meg igazi értéköket. Ez nagy bajt idézett elő a forgalomban, a kereskedelmi világban. Ezen segíteni kellett, a mint azt Aurelianus, de még inkább Diocletianus végre is hajtotta. Az Antoninianák kezdetben két denáriusszal voltak egyenlők, de később az egyszerű denarius súlyára szálltak. 1 íme néhány teljesen ép, rozsdamentes ezüstpénzünknek súlya : Julius Caesaré 3'75 gr., Augustusé 3-70 gr., Tiberiusé 3'6o—3-53 gr., Neroé 3'55—3'54 gr., Vitelliusé 3-27 gr., Vespasianusé 3 46 gr., Domitianusé 3 42—3-18 gr., Trajanusé 3-22—3T5 gr., Hadrianusé 2-93 gr., Antoninus Piusé 3-12 gr., M. Aureliusé 312 gr., Commodusé 316 gr., Sept. Severusé 2-55 gr., Caracallaé 495 gr. (Ant.), 3-50—270 gr (denar), Heliogabalusé 5-36 gr. (Ant.), 3-06 gr. (dénár), Sev. Alexanderé 336—2 90 gr. (dénár), Gordianusé 5-98 gr. (Ant.), 8-82 gr. (Ant.), 477 gr. (denar.), 4-23 gr. (Ant); Philippusé 3-43 gr. (Ant.) Trajanus Deciusé 4.04 gr. (Ant.), M. Quintusé 371 gr. (Ant.), Diocletianusé 3-4 gr. (dénár) N. Constantinusé 3-57 gr., II. Constantiusé 2-25 gr. (siliqua), Valensé 178—ri2 gr.
