Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899

"8 ban, az egyednél, a forgalmi világban, minden működési körben. Pénz nélkül munkafölosztás, e nélkül műveltség nem létezik, a jelen társadalmi állapot lehetetlen volna. Erezték, tudták ezt a régiek is, azért vezették vissza annak eredetét isteneikre, mint minden jó kútfejére. Plinius, a rómaiak természettudósa hallgat a pénzverésről szóló isteni tanításról, azonban a dolog természeténél, a nyert kétes adatok bizonytalanságánál fogva nem tud biztos, határozott véleményt nyilvánítani a legelső római pénzverőről, tulajdonképen az első érczrudak behozójáról. Majd Numát

1 emlegeti (uralkodott 715—672.), majd határozottabban az adórendszer behozójának, Servius Tulliusnak

2 (uraik. 578 — 534. Kr. e.), Róma f egyik legnagyobb királyának tulajdonítja azt. A barmok k épeivel díszített s öntött érczrudakkal a rómaiak nagyon sokáig éltek a forgalomban, mindaddig, mig a tenger felől az ó-kor angoljaival, a nagykereskedést folytató phoeniciaiakkal meg nem ismerkedtek, vagy a mi még valószínűbb, Itália déli felén, Nagy-Görögországban lakó műveltebb görögökkel közelebbi összeköttetésbe nem léptek, a kik már régóta törvényes pénzzel éltek. Ezen két nemzetnek, főleg az utóbbinak befolyása, a rendes pénznek sokszoros előnye hatott a római köztársaság élén álló államférfiakra, a decemvirekre, a kik abbanhagyták a régi, mérlegelést kívánó pénznemet és az általánosan dicsért s bevált pénzrendszerre tértek át. Történt ez a változás Kr. e. az V. században. A pénzt a babyloni pénzláb szerint verték, azon megjegyzéssel, hogy azt az országnak érczekben való szegénysége miatt jelentékenyen módosították, kisebbítették, sőt mi több, ezüstből, főleg aranyból csak akkor kezdtek pénzeket verni, mikor szerencsés háborúk után gazdag zsákmánynak s ilynemű érczekben gazdag tartományoknak birtokába jutottak. A legelső római pénzek mind bronzból készültek. 2. A római pénzek nemei. A római pénzeket az uralkodó államformák szerint föl szokták osztani köztársasági és császáriakra, amazokat ismét consularis és családi pénzekre. Ezt a fölosztást követem én is, már azért is, mert a használatban levő pénzek nagyon hiven föltüntetik azon uralkodó szellemet, a melynek befolyása alatt készültek Más jellegűek a köztársaságiak és ismét más természetűek a császáriak ; a kettő között való átmenetet Julius Caesar és kortársainak pénzei alkotják. Egy másik fölosztást a pénzekre használt anyag szerint tehetünk, s igy bronz-, ezüst- és aranypénzekre osztályozhatjuk azokat, a melyek 1 Plinius ezeket irja : Docuimus, quamdiu populus Romanus aere tantum signato usus sit. Sed et alia vetustas . . . deciarat, a rege Numa collegio .

tertio aerariorum fabrum instituto. Más helyen: Servius rex primus signavit aes. Signatum est nota pecudum, unde et pecunia apellata.