Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

79 siket fülekre talált. Nem csoda, ha így történt, a szállásadók elnézték s nem jelentették be a tanulók kimaradását. Az akad. tanács ezért fölkérte a polgári hatóságot, figyelmeztesse a szállásadókat, hogy ezt ne tegyék.

1 — Majd ismét más panasz merült fel. A polg. hatóság (1786. ápr.) jelentette, hogy Pécs városát közveszélyes rablások rettegtetik, a gyanú kicsapott deákokra irányul. Neki azokhoz már semmi köze, felelte az akad. tanács, de hogy a polg. hatóság dolgát megkönnyítse, ezentúl megküldi a kizárt tanulók névsorát. Az akad. tanács egyúttal kihirdette a tanulóknak, hogy esti 9 órán tul kimaradni, az utcákon dohányozni tilos ; akit rajtacsípnek, ha instruktor, kondícióját elveszti, ha pedig más és egyébként is rovott magaviseletű, büntetést kap vagy kizárják.

2 A fenyegetés mit sem használt, az ifjúság csak tetézi kihágásait. Az akad. tanács szigorúbb eszközökhöz nyúlt, 1786. dec. 10-iki ülésén ily határozatot hozott : a nyilvános táncok látogatása nincs ugyan tiltva, de azért jónak találja oda az intézeti pedellust is elküldeni, hogy a jelenlevő ifjaknak, különösen pedig azoknak magukviseletét figyelje, akik a tandíj alul szegénységük örve alatt ki akarják magukat vonni, de mulatásra azért telik nekik ; a csapszékek és korcsmák látogatói kondíciójukat elvesztik s ha egyébként sem felelnek meg iskolai kötelességüknek, az iskolából kizárják őket.

3 Egyutttal a helytartótanácshoz is fordul, adjon utasítást, mivel büntessen ; de ez csak azt feleli, avval, amit a Ratio megenged.

4 Ez ugyan nem használt; nemcsak a mulatozás, dorbézolás, hanem a nyilt erőszakoskodás, becsmérlés, verekedés s kártyázás is napirenden voltak, s ha tanár vagy igazgató megintette a tanulókat, vakmerően, sőt szemtelenül szembeszálltak velük. A tanári tekintély nem nyomott semmit a latban. A tanárkar újból a helytartótanácshoz fordul, de az megint csak a Ratio (402. és 483. 1.) fegyelmi eszközeit ajánlja.

5 A tanárkar nem elégedett meg e felelettel, más módját óhajtja a tanári tekintély emelésének. Újra felírnak a h. t.-nak. Nekik meggyőződésük, hogy őket a megyei alispánokéval egyenlő rang illetné meg, de azt nem kérik, mert akkor egyházi tanártársaik tekintélye sülyedne, minthogy azok rangja meg levén állapítva, rajta változtatást tenni nem lehet ; hanem igenis azt kérik, hogy a »clarissimus« cimet adják meg nekik, a gimnáziumi tanárok cime legyen »professor«, a tanítóképző-tanároké »magister«, az elemi iskolai tanítóké pedig »paedagogus«, és senki ne merjen magasabb cimet magának követelni, mint ami megilleti. A főigazgató e fölterjesztéshez azt fűzte, ő inkább a tanári fizetés fölemelésében látná a tanári tekintély emelését.

6 A helytartótanács azonban nem a rangban és cimben, hanem az ellenőrzés hiányos voltában kereste a meglevő bajok okát. Az 1784. junius 14-ikén kelt 14127. sz. rendelet, úgymond, megengedi ugyan a színház és bálok látogatását, de csak oly kikötéssel, hogy a polgári hatóság 'U.o.!U. o. — 3 1786/7. prot. — 4 1787. nov. 9., 42123/3x08. — 5 1788. okt. — 6 1789. febr. 25. 7268/765.