Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898
67 időt kell engedni, mig annyi pénzt gyűjthetnek össze, hogy a tandíjra is kerül. Ha azonban hátralékukat a méltányosan kiszabott időre nem fizetik meg, ezek sem tűrhetők meg az intézetben. 1 A kormány ezen érdemes tartalmú fölterjesztésre kissé engedékenyebb lett s oly szegény tanulóknak, akik keresetükkel szüleik és testvéreik fentartásához is hozzájárultak, a tandijat egészen elengedte 8 Ily kiváltságnak örvendtek a szerzetes tanulók, továbbá a görög katholikus és gör. keleti papok fiai is. Majd pedig, mikor már látni való volt, hogy tandij miatt kevés lesz a hivatalnokok száma, a protestáns papok fiaira is kiterjesztették e kedvezményt. 3 A tandíjfizetés nem sokáig volt életben, II. József halála után megindult ellene a harc. Baranya vármegye 1790. március i-én arra figyelmeztette a íőigazgatót, hogy a pécsi akadémiában és gimnáziumban ne engedjen továbbra tandijat szedni. A főigazgató e szóbeli felhívásra nem intézkedett. Mivel azonban a vármegye az iskolákat is értesítette a megyegyülés határozata felől s az aktuáriusnak a tandijak beszedését megtiltotta, a főigazgató az akadémiai tanácsülés elé terjesztette e kérdést. A március 4-én megtartott tanácsülés igen érdemleges választ adott. A vármegye tilalmát tudomásul veszi, a tandijbeszedést felfüggeszti és jelentést tesz a helytartótanácsnak. A fölterjesztéshez a tanács saját véleményét is csatolta. II. József, úgymond a tanács, 1790. febr. 9-én (5596.) a közigazgatás minden ágát az 1780 iki állapotába helyezi vissza. Baranya vármegye tehát jogosan cselekedett, mikor a tandij beszedését eltiltotta, mert a tandij adószinezete miatt a közigazgatás körébe vág. Egyébiránt is a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tandij igen nagy fokban hozzájárult ahhoz, hogy a nemzet ifjúsága, főleg az alsóbb társadalmi osztályokból származottak, nem léphettek sem papi, sem politikai pályákra, és hogy az ország lakosainak legnagyobb része a tudatlanság sürü sötétségében tévelyeg. Innen a paphiány, ezért kevés a személyzet a politikai hivatalokban. El volt zárva az út az alsóbb néposztályok előtt, be volt vágva az értelem és lélek kimívelésére vezető ösvény ; s mindez azért történt, hogy mentől tudatlanabb maradjon a nép, hogy így mentől könnyebben lehessen mindenre kényszeríteni. Az ösztöndijak is inkább az erkölcsök megromlását okozták, nem pedig javították. Mert való igaz, hogy az ifjú lélek amugyis hajlandóbb a rosszra, de mennyivel készebb lesz rá, ha, különösen a mostani időben, mikor oly általános az erkölcsi romlottság, még pénzt is kap kezébe. Nagyobb haszon háramlik az országra abból, ha a szegények nem fizetnek tandijat, mint abból, hogy azt a csekély számú ifjút romlottságra vezető pénzhez juttatják. Különben is a szegény ifjú sok, az ösztöndíj pedig kevés. 4 — Kemény vágás ez II. József intézkedésére ; fokozza értékét, hogy avatott, hozzá értő pedagógiai testület 1 1787/8. protoc. — 2 1789. máj. 29., 21156/1648. — 3 1786. okt. 10., 44204. és 1789. máj. 20., 6293. — 4 1789/90. prot. 5* 1
