Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1898

124 országok államszervezetét támadják, minden módon megakadályozzák és üldözzék. — Ugyanezen évben a helytartótanács engedélyével megjelenő újságokra és a havi folyóiratokra is rákerült a sor. Az április 19-ikén megjelent rendelet

1 ezek felülvizsgálatát az ország különböző helyein létező, vagy erre külön szervezett könyvvizsgáló hivatalokra bizza. — A kinyomásra szánt művekről is megemlékezik e rendelet. Minthogy oly művekben is, melyekről föl sem tételezné az ember, foglaltatnak veszedelmes fejezetek, azért a vidéki könyvvizsgálóknak nem lehet joguk oly mű kinyomását megengedni, melyek egyes fejezeteikben a vallást, az erkölcsöt, a királyi jogokat vagy rendeleteket, az ország alkotmányát vagy közjogát érintik, hanem kötelességük a nekik átadott megjegyzéseik kiséretében a helytartótanácshoz küldeni. 1795-ben a vármegyékre fordul a cenzúra figyelme. A január 7-ikén kiadott rendelet

2 előírja, hogy a vármegyéknek levelezéseit és a helytartótanács utján a királyhoz intézendő fölterjesztéseit, minthogy a megyei kancellisták is leirhatják és többszörösíthetik, szükségtelen kinyomatni. Azonban a táblázatokra, a dikák összeírására szolgáló rovatokra, az útlevelekre s egyéb közigazgatási iratokra e rendelet nem áll, s annyi példányban nyomathatják, amennyire szükség van. — A könyvvizsgáló ehhez tartsa magát s az előbb említett levelezések és fölterjesztések kinyomását meg ne engedje. — Ugyanezt hangsúlyozza az 1798. november 6. (26942.) rendelet is. Az 1795. julius 17-ikéről keltezett rendelet

3 az evangelikus vallású írók műveinek átvizsgálásáról intézkedik. Ha az evangélikusok cenzora o ö a saját vallásuk gyakorlatáról, hittételeiről szóló művet már egyszer átvizsgálta, a királyi könyvvizsgáló elégedjék meg az átvizsgálásról szóló jelentéssel, s nem akadályozhatja meg a mű kinyomását. De ha a mű címéből vagy szövegéből következtetve kétség támad, vájjon milyen osztályba kell sorolni, akkor a helytartótanácshoz kell küldeni, ahonnan a király elé kerül. De ez a rendelet csak a kéziratokra, illetve a sajtó alá kerülő uj munkákra áll ; az újranyomás esetén követendő eljárást ezután szabályozzák. A jelen század elején a megyegyülések megvitatandó tárgyaira terjesztik ki a cenzurálást. Az 1802. február 23. rendelet

4 meghagyja, hogy oly iratok, melyekben a megyegyülések elé kerülő kérdések- és tárgyakról van szó, nem bocsáthatók sajtó alá, migcsak a helytartótanács át nem vizsgálta s helyben nem hagyta őket. 1804. febr. 21-ikén kiadott rendelet

5 visszaható erővel szigorítja a cenzurálást. Eszerint oly könyveket, melyeket a bécsi cenzúra 1791. előtt átvizsgált, újra át kellett vizsgálni, azokat pedig, melyeket 1791. előtt engedélyeztek ugyan, de a mostani szabályrendelet szerint újra cenzúra 1 9486. sz. — 2 510. sz. — 3 15116. — 4 4594. — 6 3010.