Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

232 ötödik évben, Guary Zsigmond a negyedikben ; most jöttek hozzá : Kupits Mihály, Nitzky József, Schönauer Károly ; Nitzky Józsefnek van udvar­mestere, Székely István; Balog Károlynak nincs instruktora; a többi háromnak instruktora egy iskolatársuk: Nagy Imre. A III. gram, osztályból: Weiner Nándor, Budinszky Lajos, már két éve vannak Balognál szálláson; a jelen évben jött hozzá : Ehrlinger János ; egyik iskolatársuk tanul velük, felügyel rájuk : Lászlói János. — A III. elemi osztályból : Köntzöl Ferencz, az első évben van nála. A II. elemi osztályból : Tallián Ádám, a második évben. Ezeket is Lászlói János tanítja ; Tallián fizeti az ellátását, a többi pénzt ad neki. Ezekhez járulnak a következő szolgálattevők : Varasdi Boldizsár, az I. hum. osztályból, Nitzkynek szolgál ; Hertelendi János, a II. elemi osztályból, Tallián Ádámnak az inasa ; a tanárnak szolgál Horváth György, az I. hum. osztályból. Az első asztalnál a tanárral együtt étkez­nek a következők : Guary János, Balog Károly, Guary Zsigmond, Kupits Mihály, Nitzky József, Schönauer Károly, Ehrlinger János, Weiner Nándor, Tallián Ádám ; továbbá Nitzky udvarmestere : Székely. E tanulókon kivül ez asztalnál étkeztek még : Horváth András, tiszt, győri kanonok s a kon­viktus egykori regense, Trenka, egykori akadémiai tanár s végre maga Balog; összesen tehát 13-an. — A második olcsóbb asztalnál étkeztek: Lászlói János, Nagy Imre, Paraitz János, Budinszky Lajos, Köntzöl Ferencz, Varasdi Boldizsár, Hertelendi János, összesen 7 en Balognál tehát egész kis konviktus volt, összesen 17 tanuló. Balog avval mentegetődzik, hogy maga a Ratio is helyesli, hogy a tanárok egyes tanulókat magukhoz fogad­nak ellátásra. Megteszik ezt Pécsett is, sőt Pesten is az egyetemen. O különben nem csábítja magához a tanítványokat ; a szülők önként kérik rendesen már az év végén, hogy fogadja el fiukat a következő évre ellá­tásra, mert látják, hogy a fiuknak nem csak jó ellátást ad, hanem más tekintetben is gondjukat viseli. Nem is hiszi, hogy valaki ellene komoly kifogást tehet ; ő pártolja a régi, eltörölt konviktust. Állításait bizonyíthatják a szülők, a kik gondjaira bízták gyermekeiket, de bizonyíthatják saját tanártársai is. A felsőbb hatóság azonban ugy intézkedett, hogy Balognak meg kellett szüntetnie az egyik deák-asztalt. Az exhortatoroknak, mint Rájnis József esetében láttuk, 400 frt fize­tésük volt. II. József alatt azonban fizetésük nem is volt ; mert az a hat darab arany, melyet az 1784. rendelet szerint az exhortatorok kaptak, nem vehető fizetés számba; az legfeljebb csak jutalomnak mondható. Később még alább szállította a kegyes császár, mert 1789. decz. 16-án azt ren­delte a H. T., hogy a győri főgimnáziumban működő két hitoktató 25—25 frtot kap ; ez összeget a többi tanárral együtt a győri harminczados hiva­talban vehették föl. Később is, mint láttuk, az exhortátorokkal nagyon mostohán bántak. Midőn az igazgató felszentelt papok hiányában kény­telen volt IV. éves hittanhallgatókat alkalmazni, ezek felszenteltetvén előbb mentek el kápláni állásra, mintsem a fizetést kiutalványozták volna nekik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom